28.

 Alex Corradi magába roskadva ült a hetedik emelet egyik szobájában félmeztelenül. A hasán ért sebet látta el egy orvos:
- Nagy mázlija van, ugye tudja? – ragasztotta le a hosszanti vágást a doki.
- Egyáltalán nincs – válaszolta lehajtott fejjel az olasz.
- Szerencsére nem hatolt mélyre a penge, csak felszíni a sérülés. Gyorsan túl lesz rajta nyomozó – csapott a vállára a segítő kéz.
- Gyorsan? – nevette el magát kínjában – Sajnos nem mindenki úszta meg ennyivel – állt fel, majd faképnél hagyta az orvost, aki épphogy be tudta fejezni a leragasztást.
Alex magára kapta széthasított pólóját, és pokoli lelki fájdalmai közepette a folyosóra sétált, ahol rendőrök és szakértők hada nyüzsgött.
Folyamatosan a halott lányra gondolt, akit már letakartak, és másodpercekkel később el is szállítottak onnan. A kórtermekben fekvő betegeket is nagy nehézségek árán, de el tudták helyezni más szinteken.
Alex úgy érezte, kísérti a múlt. Először társát öli meg egy elmebeteg állat Rómában, most pedig egy fiatal lány válik Lavina áldozatává…
A kőkemény olasz zsaru most kicsit az összeomlás szélére került, majd nagy lendülettel vetette bele magát az egyik bőrfotelbe a folyosó végén.
Pár másodperccel később Kaszás is csatlakozott Alexhez. A kopasz kommandós tőle szokatlanul együtt érző stílusban kezdett beszélni az olaszhoz:
- Jól vagy, Alex? – tette kezét a vállára.
- Nem – mondta halkan – Egyáltalán nem vagyok jól.
- Nézd – kezdett bele – Én nem foglak a szokásos dumákkal fárasztani, meg nyugtatgatni, hogy „nem a te hibád”, meg „ne okold magad” miatta.
- Tényleg jobb, ha megkímélsz ezektől. Köszönöm – bólogatott Kaszásra.
- De ettől még akkor sem a te hibád, és én láttam, hogy minden tőled telhetőt megtettél, hogy megmentsd a lányt. Tudom, Alex...– paskolta meg kollegája vállát.
- Inkább foglalkozzunk most mással – terelte a szót az olasz – Neumann jól van?
- Lenn vannak az ötödiken a feleségével, és már nem csak Virgonc van velük. Tudtommal Szabados is megérkezett – adott tájékoztatást.
- Értem. És mit tudunk? – faggatózott Alex.
- Nos, állítólag az a gyógytornász is benne volt a dologban, aki Tamással is foglalkozott. Ő értesítette a rohadékokat, hogy a srác itt van.
- És most hol ez a gyógytornász? – kapta fel a fejét Alex.
- A doki leütötte egy székkel az alagsorban, de sikerült elkapnunk. Éppen zajlik a kikérdezése – mosolygott Kaszás.
- Szóval ő megvan. És a többi? – elégedetlenkedett Corradi.
- Most kénytelen leszel elhinni azt, amiről eddig tudni sem akartál: A „lapuló halál” létezik, Alex! – mondta komoly képet vágva Kaszás.
- Tényleg? – hitetlenkedett – És hol?
- Neumann Tamás mellkasában. Ezért jöttek ide, ezért akarják őt mindenáron. Csatári rendesen kibaszott a sráccal, mert beleültette ezt a szart. A szívbillentyű az utolsó láncszem a fegyverhez. Ezt keresték a konténerben talált áldozatokban is, de immár biztos, hogy Neumann Tamásban van a titok nyitja. Remélem, már elhiszed – halkult el a hangja Kaszásnak.
Alex alaposan elgondolkodott a hallottakon, és próbálta valamelyest rendszerezni a gondolatokat:
- Bassza meg! – csapott a karfára – Ez egész egyszerűen hihetetlen! – dühöngött.
- Miért lenne az? – emelte a hangját Kaszás is – Láthattad, kit vagy kiket küldtek érte! Beépítettek még egy gyógytornászt is, aki mindenről tudott, és közel állt a betegekhez! Ezek nem kispályások, ráadásul szerencsétlen nővér élete sem volt drága nekik azért, hogy megszerezzék, amit akarnak! – vázolta a valóságot Kaszás.
Még mielőtt azonban Alex is reagálhatott volna a dologra, megjelent Szabados József is:
- Üdv, főnök! – álltak fel mindketten a fotelből.
- Jól vannak? – nézett Szabados Alex már ellátott sérülésére.
- Nem érzem magam rosszabbul, mint az a szerencsétlen lány – tette csípőre kezeit az olasz – Mi volt a háznál? – tért a lényegre.
- Neumann igazat mondott. Azt leszámítva, hogy nem egy, hanem két halott volt – mondta.
- Kettő is? – lepődött meg Kaszás.
- Az egyik valóban a garázsban, ahogy Neumann elmondta, a másik pedig a kapuban. Ő szintén a rosszfiúkkal volt, de őt minden bizonnyal a „főnök” ölte meg eddig ismeretlen okokból – vázolta.
- Kurva szép nap ez a mai – fogta gondterhelten kopasz fejét Kaszás.
- És még nincs is este – félt előre Alex.
- Ez mind elenyésző… Volna itt még valami – kezdett bele Szabados.
- Ezek után semmi nem lep meg – húzta száját az olasz.
- Ne vegyen rá mérget! – figyelmeztette előre főnöke – Ettől pont maga lesz a legjobban kiakadva, de talán a problémája is megoldódhat. Mindenesetre változtatni már nem lehet rajta – vigyorgott erőltetetten.
- Ne kíméljen, ki vele! – bíztatta. Szabados megköszörülte a torkát, majd elégedett arcot vágva a lényegre tért:
- Ha azt a nevet mondom magának, hogy Nicolae Kovacs, mi jut eszébe róla? – tette fel a nem várt kérdést.
Alex tekintetén kiütközött a döbbenet és a meglepettség, mint akit most öntöttek le egy teli vödör jéghideg vízzel.
- Nicolae Kovacs?! – kérdezett vissza egyre inkább feldühödött állapotban.
- Pontosan – bólogatott elégedetten Szabados, miközben most Kaszás szemlélte értetlenül a történteket.
- Az a rohadék ölte meg a társamat is Rómában, és rengeteg fiatal nőnek tapad a vére az ő kezéhez! Nagyon jól tudja, hogy miatta nem mehetek még vissza! Mi van azzal a szeméttel? – lépett közelebb.
- Akkor valamelyest megnyugodhat, olasz barátom – vigyorgott Szabados – Nicolae ugyanis ma meghalt – közölte szokatlan természetességgel.
- Mi? – ráncolta szemöldökét Corradi – Mi az, hogy meghalt?
- Neumann Tamás őt ölte meg a garázsban. Dulakodtak miután rájuk támadt, és Nicolae-t a saját fegyverével lőtte fejbe. Így tudtak elmenekülni. A rohadék vére szárad most is a fiú arcán és könyökén…
- Biztos, hogy ő volt? – kérdezte izgatottan Alex.
- Ezer százalék! Bár Neumann szerint másképp szólították, talán „Lepcsesnek”, vagy ilyesmi. Ez lehetett a gúnyneve. De semmi kétség: Ő valójában Nicolae Kovacs – mondta újra Szabados.
- Az lehetetlen! – hitetlenkedett továbbra is Alex.
- Maguk olaszok mind ilyen bizalmatlanok? – kérdezte, majd sorolni kezdte – Huszonkét nő megerőszakolása és brutális meggyilkolása, valamint egy olasz nyomozó, akivel menekülés közben végzett. A maga társa az, Alex! Fabrizio Contini, igaz?
- Igaz… - hajtotta le újra a fejét.
- Most pedig egy szívműtött fiatal férfi vet véget az ámokfutásának. Az élet olykor furcsa dolgokat produkál, nem? – vigyorgott most is elégedetten Szabados.
- Beszélni akarok Neumann-nal! – mondta Alex.
- Itt az ideje – ujjongott Szabados is, majd sietős léptekkel mind a hárman elindultak az ötödik emeletre…

folyt.köv.