30.

 A válogatott söpredékekből verbuválódott csapat két nappal a kudarcba fulladt akció után találkozott ismét.
Lavina meglehetősen dühösen érkezett meg a főhadiszállásként szolgáló régi raktárba, de nála csak egyetlen ember volt sokkal inkább mérgesebb, mégpedig Natasa.
Nem is palástolta csalódottságát, azonnal „nekirontott” Lavinának:
- Mégis mit képzel magáról, mi?! – kezdett bele, és most az első számú gonosztevő sem nagyon tudott hozzáfűzni semmit a dologhoz, ám nem hazudtolta meg önmagát: a legjobb védekezés a támadás elvet választva próbálta enyhíteni kudarca súlyát:
- Kár kizárólag engem okolni, nem gondolja? – vágott vissza.
- Mégis kit kéne felelőssé tennem? Csak azon az egy napon négy ember halt meg, ebből három a mi emberünk, és ebből a háromból kettőt maga ölt meg! – bökte meg a hegyomlás vállát.
- Lepcses megérdemelte a sorsát. A másik kettő pedig szart se ért! – köpött a földre Lavina ezzel kinyilvánítva a véleményét.
- Nem mintha érdekelne a halott ribanc a kórházban, de őt miért? – jött az újabb felelősségre vonás.
- Nem miattam halt meg – vonta meg a vállát Lavina.
- Ó, tudtommal maga húzta meg a ravaszt – tette csípőre kezeit a nő.
- Ne ecsetelgesse nekem itt a részleteket, jó?! – kelt ki magából a férfi – Isten majd megítél engem. Nem akartam bántani a lányt, de ha nem ölöm meg, akkor elkapnak, és oda minden! Ezt akarta?
- Nem! – kiabálta a nő – De ez az ámokfutás akkor sem helyén való!
- A kiscsaj csak egy szükséges áldozat lett, semmi több. Rosszkor volt rossz helyen. A vőlegénye majd szép csokrot fog vinni a temetésére, miközben többször is összeesik majd a hiánya okozta fájdalom miatt. Kérdem én, kell ennél több egy halott lánynak? Nem hiszem – vonta meg a vállát, mit sem törődve a halottal.
- És Neumann? – folytatta Natasa – Hogyan tudott megszökni?
- Ha már kérdőre vonogat engem, akkor árulja el, ki volt az, aki rám támadt? Olyan halkan került mögém, ahogyan még soha senkinek sem sikerült. Ki az a szemétláda? – érdeklődött Lavina.
- Miből gondolja, hogy tudom? – kérdezte Natasa.
- Maga mindent tud. Lefogadom, hogy ezt is kiderítette már – elmélkedett Lavina, majd Natasa is elmondta, amit tudott:
- Ő Alessandro Corradi. Rómából küldték ide, hogy információkat gyűjtsön a fegyverről – válaszolt a nő.
- Ismerős ez a név – gondolkodott Lavina –  Ezt a tésztazabáló olasz digót kemény fából faragták. Több ő, mint egyszerű informátor, nem gondolja?
- Azért van itt, mert fegyelmezési gondjai akadtak. Megölték a társát odahaza, és kicsit „elvadult” a hajszában. Nem is hinné, ki ölte meg a társát – vigyorgott sejtelmesen a nő.
Ekkor beugrott Lavinának, hogy honnan hallotta a nevet:
- Lepcses! – emelte hangját – Lepcses említette, hogy olaszban majdnem elfogta egy Corradi nevű zsaru!
- Bingó! – bólogatott a nő.
- Akkor ezzel már elkésett – nyugtázta Lavina.
- Kicsit sem érdekel sem az olasz, sem Lepcses, sem senki más! – emelte a hangját újra a nő – Neumann Tamást akarom! Méghozzá minél előbb!
- Megkapja, efelől ne legyenek kétségei – mondta határozottan a férfi.
- Tényleg? – kérdezte hitetlenkedve a nő – És mégis hogyan képzelte el?
- Gondolom, megvannak a legfontosabb összeköttetései ahhoz, hogy minél előbb kiderüljön, hol bújtatják a fiút. Jól sejtem?
- Talán – vágta rá a nő.
- Akkor cselekedjünk gyorsan, mielőtt kiműtik belőle az infót – állt elő az ötlettel Lavina.
- Imádkozzon, hogy ne így legyen! – figyelmeztette a nő, de Lavina ügyet sem vetve rá folytatta:
- Ugyanakkor figyelembe véve az olasz szuperhőst és egy-egy honi keményfiút nem lesz könnyű dolgunk – ismerte el.
- Több pénzt akar? – kérdezte a nő.
- Nem. Több embert. De nem ilyen „Lepcsesféle” idióta barmokat, hanem igazi belevaló harcosokat. Tudom, hogy csendesen akarta intézni a dolgot, de már baszhatjuk – vágott fura fejet Lavina.
- Miért nem elég magának a mostani állomány? Egytől-egyik kiválóak! – értetlenkedett a nő.
- Rómeó és Joshua igen. De az csak kettő – mondta a férfi.
- És Igor, Szergej, valamint további három ex-katona? – folytatta a sort Natasa.
- Ne nevettesse ki magát! – rázta a fejét Lavina – Ez a „kölcsönvett” olasz ilyen „igorokat” eszik reggelire. Ráadásul itt az egész magyar rendőrség, akik bár akárcsak a törvényeik, nem sokat érnek, de akad köztük pár tökös fickó – ismerte el.
- Nyögje ki végre, mit akar? – sürgette a nő.
- Csak öt embert, akik alkalmasak a feladat megoldására. Ez mind – vázolta a valóban nem túl nagy kérést – A három katonáját meg küldje el nyaralni, nem vagyok hajlandó velük együtt dolgozni.
Natasa elmosolyodott, majd pár perc után így szólt:
- Ha reggelre megkapja azt az öt főt, nem cseszi el újra? – gúnyolódott a nő.
- Ha meglesz, amit kérek, akkor még egy kis desszertet is megelőlegezek magamnak – vigyorgott.
- Az olaszra gondol?
- Ő igazi kihívásnak látszik – ismerte el – De majd meglátjuk, mit hoz a jövő – mosolygott.
- Ugyanakkor megkérném önt, hogy a jövőben próbálja a lehetőségeihez képest diplomatikusabban megoldani a dolgokat. Vegye tudomásul: nem nyírhatja kedvére a saját embereit! Nem kis fáradtságomba került összesöpörni ezt a mocskot, és ha elkúrja, akkor drágán meg fog fizetni érte! – fenyegetőzött a nő.
- Megértem az aggodalmát, de maga is értse meg az én szabályaimat: Nem dolgozok együtt olyannal, aki veszélyezteti a küldetést. Hogy jobban értsen: Maga a megrendelő, én pedig a kivitelező. Az emberek az én kezem alatt dolgoznak, és nem engedhetek meg a történtekhez hasonló súlyos baklövéseket. A többi emberemnek is csak így mutathatok példát. Önnek a srác kell, nekünk pedig a pénz. Elégedetten akarok innen távozni! – mondta ellentmondást nem tűrően a nőnek, aki csak ennyit válaszolt:
- Reggelre itt lesz az öt fő, akit kért. Ez az utolsó lehetősége. Hozzák ide a fiút! Nem tűrök el több hibát, ezt vésse az eszébe! – mondta nagyon feszült hangon, majd faképnél hagyta Lavinát és társait…

folyt.köv.