40.

 Csatárinak természetesen nem volt ínyére ez a bánásmód, de elnézve Alexet ellenkezni sem mert most vele.
Corradi becsapta maguk mögött az ajtót, majd a folyosón végigrángatva Csatárit valósággal belökte őt a takarítószereknek fenntartott helységbe:
- Jól van, elég lesz már! – mondta a megdöbbent szívsebész.
Alex szúrós tekintete és dühös, szapora lélegzetvételei nem kecsegtettek sok jóval:
- Tele van a tököm a kisded játékaival! – szorongatta még most is az orvost.
- Én sa… Sajnálom! – mentegetőzött Csatári, de hiába.
- Leszarom! – kiabálta Alex – Elcseszte a srác és a felesége egész életét, és a történtek után magam sem vagyok biztos benne, hogy ez a sztori mókával és kacagással ér majd véget!
- Mit akar tőlem? – kérdezte a riadt orvos.
- Azt akarom, hogy most azonnal szedje ki belőle azt a szart! – mondta ellentmondást nem tűrve.
- Mi?! – kerekedtek ki a doki szemei – Azt hiszi, ezzel bármi is változik? Ugyanúgy keresni fogják! Kinyírnak minket is és őt is!
- Nem érdekelnek a feltételezései! Láttam már pár szart a palánkon, de engem úgy tanítottak, hogy csak a tényekkel foglalkozzak, és ne feltételezzek semmit!
- Mit akar ezzel?
- Ott voltunk abban a kurva raktárban, és megmentettük a fiút! Kinyírtuk két emberüket, és a ferdeszemű sebészt is elfogtuk a segítőivel együtt, nem így van?
- De, így van! Ugyana…
- Nem fejeztem be! – lökte meg az orvost Alex.
- Oké, csak kérem, higgadjon le. Idegeskedéssel semmire sem megyünk – győzködte feleslegesen.
- A higgadtsággal sem mentünk eddig sokra! Virgonc meghalt, Szabados meghalt, úgyhogy tökmindegy, hogy meglapulva várjuk, hogy mi lesz, vagy esetleg ajtóstul rontunk a házba, világos?
- Nem egészen – vallotta be félve.
- Akármekkora fenegyerek is ez a Lavina, meg az a ruszki ribanc, most nálunk van a labda! – hergelte magát Corradi.
- Miből gondolja, hogy orosz? Én sosem találkoztam vele akkor sem, amikor elraboltak…
- Ott, a raktárban, mind oroszok voltak! Úgyhogy biztosan nem egy nepáli kisfiú hozta össze ezt a bandát, de nem érdekes! Azt kell tennie, amit mondok! – világosította fel.
- Mi lenne az? – kérdezte kíváncsian Csatári.
- Ki kell vennie a fiúból a billentyűt, és adni neki egy „hagyományosat”, megértette? – kérdezte.
- Az egy dolog, de mit érünk el vele?
- A srácot és a feleségét felültetjük az első gépre, amelyik Rómába tart! Én itt maradok, és Kaszással valamint a csapatával megoldjuk ezt a kis problémát! Elkapjuk Lavinát, a nőt, és minden egyes rohadt patkányt, akinek köze van az ügyhöz!
- De nekem ebben miért kell részt vennem, ha már megműtöttem a fiút? – kérdezte berezelve Csatári.
Ekkor Alex elmosolyodott, és gúnyosan csak ennyit válaszolt miközben elengedte az orvost:
- Nincsen már szívsebészük. Maga szerint kit akarnak majd „megkérni”, hogy megoldja ezt a kis ügyet nekik? – tette karba kezeit Alex.
Ekkor vált világossá Csatári számára, hogy ő maga is sokkalta nagyobb bajban van, mint azt eddig sejtette.
Először falfehérré változott, akár a köpenye, majd vörös lett, mint a rák.
- Volna egy ötletem nekem is! – kapta fel a fejét az orvos.
- A maga ötletei eddig csak hullákat, vért, és fájdalmat eredményeztek. Nem érdekel az ötlete – vágta rá Alex, de most az orvos nem tágított:
- Várjon, hallgasson meg, kérem! – erőlködött – Ha nem tartja használhatónak, esküszöm, még ma este megműtöm a srácot! – mondta, majd az olasz gondterhelten a fejét fogva kényszeredetten nyögte ki:
- Mit akar? – kérdezte. Csatári alaposan megtörölgette verejtékező homlokát, majd belekezdett:
- Ön rendőr, bizonyára hallott már az „Egyenes kiesés” elnevezésű vírusról. Igaz?
- „Vírus?” – döbbent meg – Miféle szarral akar etetni már megint? – türelmetlenkedett.
- Hallott, vagy nem? – tért vissza a lényeges kérdésre Csatári.
- Már az is elég nagy baj, hogy maga hallotta – ismerte el – Ezért le is csukathatnám! – ismertette a helyzet súlyosságát Alex.
- Ennyi erővel bárki lecsukathat, aki kicsit is ért az internethez! – mondta ezúttal jogosan az orvos.
- Természetesen hallottam róla. A lényegét nem igazából értem, ez nem az én asztalom – ismerte el Corradi.
- Az „Egyenes kiesés” egy számítógépes vírus. Minden bizonnyal maga is tudja, hogy rajta van azon az előkelő ötös listán, amelyeken a legszemetebb és legveszélyesebb vírusokat tartják számon.
- Ez a lista eddig tízes volt – döbbent le kicsit Alex a nem épp lényeges részén.
- Mindegy. Már csak ötös lista van. Ismeri a vírus lényegét? – kérdezte.
- Mint mondtam, ez nem az én asztalom! – ismételte – Ennek ellenére nagyjából tudom mi a lényege. Ezt is Tamásba építette? – forgatta szemeit Alex.
- Erre nem volt időm – próbált viccelődni Csatári, de Alex leteremtette:
- Nekem meg a szarakodásaira nincs időm! Eleget baszakodott már így is, úgyhogy nyögje ki végre, mit akar? – förmedt rá.
- Oké, mondom! – köszörülte meg a torkát – Ennek az a lényege és a titka, hogy akárcsak Tamás billentyűje, ez egy nagyon egyszerűnek mondható szerkezet. Egy sima egyszerű üres cd-re kell csak menteni, vagy egy pendrive-ra, és kész is a művelet – tárta szét kezeit az orvos.
- Miféle elmebeteg agyszülemény ez már megint? – kérdezte egyre türelmetlenebbül Alex.
- A vírus amint bejut a számítógépbe, legyen az cd, avagy egyszerű USB bemenet, megfertőzi az egészet. Ha jól tudom hetven percre van szüksége ahhoz, hogy véglegesen uralma alá hajtsa a számítógépet. Először megtámadja az írót, aztán a cellákat, a memóriát, a videó kártyát, a processzort és végül a képernyőn teljesedik ki az egész. A legutolsó kábelt is bekebelezi, és nemes egyszerűséggel túlhevíti az elektromos „tárgyat” – vázolta.
- Ez mit jelent? – nézett most bugyután Alex.
- Az utolsó tíz perc visszaszámlálása megkezdődik a monitoron, és amint letelik az idő, megsemmisül minden! – emelte a hangját. Alex kíváncsi tekintettel ennyit kérdezett:
- Felrobban?
- Még annál is feljebb! – vigyorgott a doki.
- Ez hülyeség! Ennyi erővel egy kézigránátot is dobhatnánk a rosszfiúkra – mondta.
- Nem érti a lényeget! Amint bekerül a gépbe, onnantól sehogyan nem lehet eltávolítani! Ha ki akarják venni idő előtt a cd-t, robban, ha ki akarják húzni az USB csatlakozóból a pendrive-ot, robban, ha ki akarják kapcsolni a gépet, robban!
- Ez mind szép és jó – ismerte el Alex – Ugyanakkor hetven perc a teljes időtartam. Mi van akkor, ha mondjuk huszonöt perc után akarják eltávolítani? – kérdezte immáron érdeklődve.
- Kisebb lesz a „bumm”, mert nem fertőz meg mindent. De a végeredmény ugyanaz - halkult el a doki.
Alex most kissé gondterhelten túrt a hajába, láthatóan alaposan elgondolkodott a hallottakon:
- Rohadtul tele van a tököm már magával – sóhajtott Alex.
- Megértem – ismerte el a doki.
- Gondolkodnom kell pár percet – forgolódott az olasz.
- Sajnos jelenleg nem sok emberben bízhat meg – ismertette most Csatári a tényeket.
- Muszáj kicsit kiürítenem a fejemet. Menjünk levegőzni – javasolta Alex.
- Egyetértek – bólintott a szívsebész.
- Maga csak ne értsen egyet velem! – morgott Alex – Maga miatt vagyunk most ekkora szarban!
- Tudom – sütötte le szemeit az orvos.
- Menjünk levegőzni – intett még gondterheltebben az olasz – Aztán igyunk meg egy kávét...

folyt.köv.