42.

 Neumann Tamás a következő nap délelőttjén ébredt újra fel. A hosszas, de immár nyugodtabb alvás nagyon jót tett neki, ráadásul amint kinyitotta szemeit imádott feleségét pillantotta meg először, ahogy az ágya mellett ült és türelmetlenül várta férje ébredését.
Klaudia azonnal örömkönnyekben tört ki, amint újra Tamás szemeibe nézhetett.
A fiatal férfi hosszú idő után most ismét boldogan elmosolyodott, amint sérült jobb kezét gyengéden megfogta felesége.
Az első percekben szavak nem is hangzottak el, csak gyengéden puszilgatták egymást, hálát adva a sorsnak, hogy megint együtt lehetnek:
- Rettenetesen fáj a fejem – suttogta Tamás a könnyező Klaudia fülébe.
- Már biztonságban vagy – ölelte Klaudia.
- Nagyon hiányoztál – mondta csukott szemmel a fiú.
- Soha többé nem hagyhatsz el, megértetted? – válaszolt kissé dühösen, de csendben a nő.
- Nem hagytalak el Kicsim… Meg akartam védeni magunkat, örökre lezárni ezt az egészet, felébredni ebből a rémálomból, de nem sikerült – hunyta be szemeit csalódottan a férfi.
- Kész csoda, hogy megtaláltak ezek a semmirekellők – haragudott Alexre és csapatára a nő.
- Ne bántsd őket, kérlek – próbált enyhíteni a helyzeten – Bár ha pár percet késnek, nem tudom, mi lett volna…
- Hát éppen ez az! – emelte hangját Klaudia.
- De nem késtek – vázolta a legfontosabbat Tamás – Eljöttek értem, és megmentettek. Most ez a legfontosabb.
- Akkor sem bízom bennük – vált hajthatatlanná Klaudia.
- Nincs okod nem megbízni bennük, Kicsim…
- Valóban nincs? – kérdezte indulatosan – Nézd mit műveltek veled! – mutatott férje jobb kezére, és lényegében az egész testét ért bántalmazást ide lehetett most venni.
Tamás erre nem szólt most semmit, korábbi kiborulása éppen elég volt neki is.
Kicsit terelve a szót így folytatta:
- Tudod, ott a raktárban majdnem vége lett mindennek – emlékezett vissza – És nem csak nekem, hanem talán a fél világ is veszélyben volt attól a perctől kezdve, hogy elhurcoltak. Ám az olasz nem hagyott cserben. A saját gyógytornászom is átvert, majdnem a halálba küldött, de Alex állta a szavát, és értem jött! – gondolkodott már higgadtabb fejjel Tamás.
- Még szép, hogy érted ment! – vágta rá Klaudia – Mert volna másképp tenni!
- Kicsim, azt akarom, hogy vége legyen – mondta.
- Én is, ez minden vágyam! De ezt akkor is oldják meg ők, akik ebbe a helyzetbe hoztak minket, és téged hagyjanak ki ebből! – mondta ellentmondást nem tűrve.
- Kicsim, nem hagyhatnak ki! Én vagyok az egésznek a lényege, esélyem sincs kimaradni belőle – ismerte el – De Alex és a másik talán segíthetnek!
- Felejtsük már el ezt! – mérgelődött Klaudia, miközben szemeit törölgette.
- Nem sok emberért tehetjük tűzbe a kezünket, de Alex ilyen! – győzködte a nőt.
- Én akkor sem bízom benne, és másban sem! Csak úgy akarok élni, mint azelőtt. A férjemmel, boldogan, a közös jövőnket tervezve!
- Nekem is ez minden vágyam, de értsd meg Kicsim, amíg vadásznak rám, mert bennem van a billentyű, addig esélyünk sincs arra, hogy nyugodtan élhessünk tovább – ismerte el szomorúan Tamás, majd felesége újabb könnyeket ejtett a hallottak után.
- Mit… Mit akarsz tenni? – kérdezte félve.
- Fogalmam sincs. Ám Corradi biztosan kiagyalt valamit. Hidd el, ha úgy akarja, régen leléphetett volna innen nem törődve velem, velünk, semmivel… De nem tette! – mondta kihangsúlyozva a lényeget, és a ténnyel most Klaudia sem tudott mit kezdeni.
Be kellett látnia, hogy bizalmatlanság vagy harag ide vagy oda, imádott férje csak azért van még most is életben, mert Alex nem hagyta őt cserben.
És már nem csak az olaszt lehetett első számú védelmezőként számon tartani, de Kaszás is alaposan kitett magáért. 
S bár létszámuk alaposan megcsappant azzal, hogy elvesztették Szabadost és Virgoncot, mégis most olyan mértékű összefogás és csapategység volt kialakulóban, amilyenre soha nem volt még példa eddig egyikük életében sem.
A néhány perces csendet végül kopogtatás törte meg, majd belépett Alex és Csatári is. Klaudia igyekezett rendezni arcizmait a számára nem kívánatos látogatók előtt.
- Szép napot! – üdvözölték egymást.
- Jól van, Tamás? – kérdezte Csatári.
- Itt-ott eléggé fáj, de túl fogom élni – vallott a srác – De feltételezem, hogy volna itt más is, igaz? – figyelte Alex árulkodó tekintetét.
- Valóban volna itt egy nagyon fontos dolog, amit meg kell beszélnünk – húzott az ágy széléhez egy széket Alex, Csatári pedig rákészülve a beszélgetésre nagy levegőt vett, és nekidőlt a falnak.
- Miért érzem azt, hogy nem fog tetszeni, amit hallani fogunk? – gyanakodott Tamás.
- Mert nekem sem tetszett – ismerte el Alex – Ugyanezt mondtam én is, mielőtt először hallottam a tervet – vakarta a fejét.
Klaudia most egyetlen árva szót sem szólt, csak csendesen figyelte az eseményeket.
Tamás nagy nehézségek árán töltött magának egy pohárba üdítőt, majd siettetve így szólt:
- Halljuk, mi a következő lépés? – türelmetlenkedett.
Alex és Csatári nem is okoztak csalódást, belekezdtek mondandójukba remélve azt, hogy meg tudják győzni a fiatal férfit és feleségét…

folyt.köv.