44.

 Alex, Kaszás és Tamás a megbeszélteknek megfelelően alig egy órával később már az egyik belvárosi rendőrkapitányságon voltak.
A letartóztatott Kozák János egy bekamerázott és bemikrofonozott szobában ott ült, várva a számára még ismeretlen vallatókat.
Közben a falakon kívül Alex mondta el rögtönzött ötletét Tamásnak:
- Először csak én megyek be – vázolta – Minden, amit mondd, azt te is hallani fogod, de Kaszás itt lesz veled. Oké? – kérdezte Tamástól, aki gyilkos szemekkel nézte az elégedetten vigyorgó Jánost, aki mit sem sejtett még arról, mi zajlik odakinn.
- Rendben van – bólintott a fiú.
- Majd szólok, amikor bejöhetsz – mondta az olasz, majd kinyitotta az ajtót és besétált Jánoshoz.
A gyógytornász az asztalnál ülve először egy kicsit meglepődött az ismeretlen férfi láttán, aki kedvesen üdvözölte őt, majd helyet foglalt vele szemben:
- Már a kollegáinak is elmondtam, hogy nem tudok semmit! Csak az idejüket vesztegetik – figyelmeztette előre a végig lekezelő, flegma stílust tanúsító János.
Alex tudta, hogy uralkodnia kell magán, és ennek megfelelően udvariasan beszélt a gyógytornásszal:
- Szóval én Alessandro Corradi vagyok – kezdte – És mindenképpen fel szeretnék tenni önnek néhány kérdést, amelyekre mindenképpen választ is szeretnék kapni – mondta halkan.
- Én pedig „mindenképpen” hallgatok, mint a sír – dőlt előre János.
- Szóval, kezdjük az elején – köszörülte meg a torkát Alex – Ki bízta meg önt, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítson Neumann Tamásra?
- Mondja, maga süket? – makacskodott – Nem fogok mondani semmit sem, kár a gőzért.
- Téved, uram! – vigyorgott az olasz – Magának kár a gőzért, mert így vagy úgy, de mindenképpen el fogja mondani, amit tudni akarok.
- Tényleg? – nevetett fel János – És mégis mit akar bevetni? Megver? Megkínoz? Jól tudom, hogy ez tilos. Ebben az országban még nekem is több jogom van, mint a bűn elkötelezett üldözőinek – tárta szét tenyerét, ameddig a bilincs csak engedte.
- Sem megkínozni, sem pedig megverni nem fogom. A másik nem elhanyagolható tény pedig az, hogy nem vagyok magyar, és nem is áll szándékomban a szabályaikat követni – tájékoztatta.
- Teszek rá, hogy maga magyar-e, vagy sem! – emelte a hangját a gyógytornász – Elég szomorú, hogy egy olaszt vagy bánom is én kicsoda maga, szóval egy ilyet kell bevetniük ellenem. Jobb, ha tudják, hogy semmit nem fognak elérni, mert nem fogom elmondani, amit tudni akarnak. Magyarán: Hagyjon békén, és tűnjön el innen! – mondta magabiztos hangnemben.
Alex elgondolkodott, miközben meggyújtott egy cigarettát.
Ezt követően valóban el kellett ismernie, hogy János talán nem tart a rendőröktől, inkább minden mindegy alapon makacskodik, és tagad.
Azzal is tisztában volt már, hogy valószínűleg egy olyan ember szóra bírhatná őt, akit most az indulatai vezérelnek. Talán János megijedne, ha olyasvalaki állna vele szemben, akitől már van oka félni, mert egyszer már a rosszak kezébe adta az életét:
- Szóval nem hajlandó semmit mondani? – tett egy utolsó kísérletet Corradi.
- Tűnj a picsába, seggfej! – „válaszolt.”
- Rendben van – mosolygott Alex.
- Végre valaki, aki nem piszkál feleslegesen – jegyezte meg János.
- Én nem is – válaszolta – Gyere be! – emelte a hangját, és a mondat végére érve már nyílt is az ajtó.
Kozák János kíváncsian figyelte, vajon ki lép be rajta. Amikor elétárult a valóság, leplezni sem tudta döbbenetét. Régen nem látta már korábbi betegét, és a mostani látvány alaposan meglepte őt, ahogy Neumann Tamás becsukta maga mögött az ajtót.
Tetőtől talpig fekete ruhában, kezein pedig szintén fekete bőrkesztyűt viselve sétált oda lassacskán Jánoshoz.
Tamás a kesztyűvel mindössze azt a sebet akarta leplezni jobb kézfején, melyet Lavinától „kapott” a raktárban. A kesztyű legalább annyira élete részévé vált, mint a mindennap beszedett véralvadásgátló gyógyszerek.
Tekintete már nem volt tele kérdőjelekkel, bánattal, fájdalommal, dühvel, hanem egy határozott és mindenre elszánt gyilkos szempár vetődött most Jánosra:
- Ejha! – örvendezett gúnyosan a gyógytornász – Te aztán alaposan kikupáltad magad! Mikor utoljára láttalak, kétségbeesetten ültél az alagsorban a megbízóimra várva. Most pedig úgy állsz itt, mintha te osztanád a lapokat – nevetett fel.
- Tudod, megváltozott néhány dolog azóta – mondta kimért hangon Tamás.
- Mi lenne, ha én most magatokra hagynálak benneteket? – állt fel Alex.
- Ne! – kiáltott fel János, mint aki most valóban berezelt.
- Ugyan! – legyintett felé Tamás – Mitől félsz? Lásd, hogy semmi okod aggódni, még a bilincset is levesszük rólad – vigyorgott a fiú, majd Alex a gyógytornászhoz lépve tényleg levette róla a karperecet.
János megsimogatta csuklóit, majd riadtan a mellette álló Tamásra nézett, aki nem is habozott sokáig:
- Engem nem érdekelnek, kik a megbízóid! Engem egyetlen dolog érdekel: Hogyan lépsz kapcsolatba velük? – kérdezte határozottan, de János csak kinevette a fiút, aki nem várta meg, amíg korábbi gyógytornásza kiröhögi magát.
A magánszám közepénél Tamás egy határozott és erős ütést mért ököllel János arcára, aki még mielőtt leeshetett volna a székről, Alex elkapta.
Ahogy visszaültette eredeti pozíciójába a férfit, Neumann Tamás újra akcióba lendült, majd megragadva ellenfele tarkóját, nemes egyszerűséggel beleverte fejét az asztalba.
Ezt követően már Corradi sem tudta megakadályozni, hogy János a földre essen.
- Te szemét! – nyögött – Eltörted az orromat! – fogta két kézzel erősen vérezni kezdő arcát.
- Örülj neki, hogy nem a nyakadat törtem el te féreg! – üvöltötte Tamás, majd jókorát rúgott a földön fekvő Jánosba.
- Én mondtam, hogy inkább velem beszéljen! – tárta szét kezeit Corradi.
Ekkor Kaszás is belépett, majd tőle szokatlan nyugalommal, szemeit ráncolva halkan ennyit kérdezett:
- Mi a lófaszt csináltok? – nézett rájuk, mintha nem tudná.
- Valahogy formában kell maradnom, nem? – nézett értetlenül Tamás – Csak tornázunk. Gyógy-tornázunk – bólintott.
- Már értem! – kapott a fejéhez Kaszás.
- Fel, és le! – mondta Tamás – Ez a gyakorlat. Fel, és le! János épp most mutatja be nekünk.
- És ha jól sejtem, most tart ott, hogy „le”, igaz? – érdeklődött.
- Bizony! – bólogatott Alex is.
- Akkor igyekezzetek, mert az ügyvédje csak egy jaffát dob a slozin, aztán jön vissza! – figyelmeztette őket Kaszás.
- Ezt a szlenget nem vágom, mit jelent? – nézett kérdőn Tamásra Alex.
- Hugyozik – válaszolta a srác.
- Ja, értem már! – bólogatott Corradi, majd Kaszás visszament eredeti helyére.
- Rohadékok, ezt nem ússzátok meg! – üvöltötte orrhangon János, majd Tamás odanyomta lábát a gyógytornász torkához.
Először visszafogottan, majd egyre erősebben dőlt rá az árulóra, aki lassan fuldokolni kezdett, és már nem a törött orra jelentette neki a legnagyobb gondot.
- Hagyd, ezt nem engedhetem! – lökte kicsit arrébb Alex Tamást.
- Miért nem? – kérdezte döbbenten a srác.
- Így megfullad, és semmit nem szedünk ki belőle!
- Ugyan már! – erősködött a fiú.
- Értsd meg, hogy nem! – erőltetett szigort Alex, majd előkapta fegyverét – Inkább szétlövöm a kézfejét, aztán pedig a lábait, hátha attól megered a nyelve – fogta rá a stukkert Alex.
- Nem lehetsz ilyen fafejű! – esett neki most Tamás – Tudod, mennyire tud fájni a kézfej? – „győzködte” Alexet, miközben megsimította saját kezét.
- Kit érdekel? Elvégre gyógytornász, idebenn lesz ideje majd kikupálnia a kezeit és lábait!
- Megőrültél? Játszod itt a Petrocellit, de így nem tudunk meg semmit sem! Inkább add ide a jelképes öngyújtódat, és húzd ki a nyelvét! Ha felhevítem, akkor talán megered! – jött az újabb ötlet Tamástól, amin Alex is „elgondolkodott”, majd beletörődve így szólt:
- Utálom, hogy mostanában mindig meg tudsz győzni! – rakta el a fegyverét, majd visszaültette a megviselt Jánost a székre.
Ezt követően odaadta Tamásnak az öngyújtót, majd a gyógytornászhoz fordult:
- Nyújts ki a nyelved! – utasította.
- Nem! – ellenkezett.
- Nyújtsd ki szépen! – mondta újra.
- Nem, nem, nem! – rázta a fejét.
- Nem baj – legyintett Tamás – Akkor tartsd a fejét, ha megsütöm a tokáját, talán a nyelve is kiugrik akár a pénztárgép!
- Egy próbát megér – vonta meg a vállát Alex, majd határozott erővel megragadta János fejét, miközben Tamás már „élesítette” a gyújtót.
- De előre szólok! – figyelmeztette Alex Tamást – Ha összenyálazza a gyújtómat, akkor a te valagadat is szétrúgom!
- Majd vigyázunk! – nyugtatta Tamás Alexet, majd mielőtt végleg közelebb ért volna a gyújtóval, János felkiáltott:
- Hagyd abba, elmondom, elmondok mindent, csak hagyd abba!!! Hagyd abba!!! – könyörgött szinte.
- Pedig már épp kezdtem élvezni – engedte el csalódottan Corradi Jánost.
János megkönnyebbülve hajtotta le a fejét, miközben orrából most is erősen folyt a vér.
- Szedd össze magad! Tíz percet kapsz! – mondta az olasz, majd egy törülközővel magára hagyták Jánost.

folyt.köv.