49.

 A kialakult helyzetben Lavina sem tudta pontosan, hogy mi lenne a legjobb.
Ha csak titokban is, de el kellett ismernie, hogy ezúttal csapdába kerültek, méghozzá nagyon ötletes csellel verték át őket.
Csatári odament az oroszlán barlangjába, és zökkenőmentesen elhelyezte a legpusztítóbb számítógépes vírust a gépükön, ráadásul még bántani sem tudják, hiszen ő lett a kártya hordozója.
Ráadásként kommandósok törtek rájuk a jéghideg vízből, ahonnan még Lavina sem számíthatott támadásra.
- Most mégis mi a fenét fogunk csinálni?! – hisztériázott Natasa, de első számú embere most néma maradt.
Csendesen szemlélte az odakinn történő dolgokat, majd a megfelelő kivilágítás azt is láthatóvá tette számára, hogy Alex és Kaszás is megérkezik, csak ők a part mentén gyalogolva, de fegyverrel a kezükben.
Az öt kommandós valamint az újonnan érkezett két tag szépen felsorakoztak egymás mellett, a géppel szemben, majd úgy kezdtek hangos „beszélgetésbe:”
- Add fel, Lavina! – kiabált Alex.
- Átvertél rohadék! – „ismertette” a tényt Lavina.
- Az lehet, de a lényegen ez nem változtat! Vagy lejöttök, és megadjátok magatokat, vagy mind meghaltok kábé ötven perc múlva! – mondta el a választási lehetőségeket Alex.
Lavina pár percig kivárt, majd szintén izgatottan várakozó embereire nézett.
Rómeó tekintete tűnt a legnyugodtabbnak, míg Joshua feszülten járkált ide-oda.
Natasa idegei szinte teljesen felmondták a szolgálatot, míg Igor a gép lépcsője mögé húzódva figyelte a mindenre elszánt kommandósokat.
Lavina újfent nem hazudtolta meg önmagát, mindent egy lapra feltéve magához rántotta Csatárit, majd halántékához nyomta fegyvere csövét:
- Most pedig mindannyian lelépünk innen! – közölte nemes egyszerűséggel a tervet, majd jobb ötlet híján a többiek is követni kezdték őt lefelé a gépről.
Alex elégedetlenül a fejét rázva nyugtázta, hogy a rosszfiú mégsem adja fel olyan könnyen:
- Senki nem lő! – intette le kezével embereit az olasz, miközben Lavina és a többiek is lesétáltak a gépről, majd újra összeállt a rosszak csapata.
Jó pár lépés választotta el az egymással farkasszemet néző két „tábort.”
- És most mégis mit akarsz tenni? – érdeklődött Alex első számú közellenségénél.
- Lelépünk innen! Te, és az embereid pedig nem fogtok megakadályozni minket, ellenkező esetben mind felrobbanunk, mert kinyírom ezt a faszt! – ütötte meg Csatári fejét a fegyvere csövével Lavina.
- Túlságosan is leegyszerűsíted a dolgokat. De van egy ötletem! – kiáltott fel Alex – Öljük meg mindet! – üvöltött, majd mielőtt bármi is történhetett volna, valaki hangosan megszólalt:
- Elég legyen! – hangzott a kiáltás, s ezzel egyidejűleg tényleg elcsendesedett minden, és akik odalenn álltak, azonnal a hang irányába néztek, amely a gépről jött.
A gép ajtajánál pedig ott állt Szabados József, az első számú rendőr, akit az erdei incidens után mind halottnak hittek.
- Szóhoz se jutok, főnök! – mosolygott Alex – Ahhoz képest, hogy meghalt, nagyon jól néz ki! Ezzel az ügy meg is oldódott! – mondta „boldogan”, majd Szabados néhány lövést eresztett meg, amelyek egészen pontosan az olasz lába előtt értek földet.
- Hátrébb, maga táncos lábú digó! – mondta Szabados.
- Főnök, maga meg mit művel?! – üvöltött rá Kaszás is.
- Azt hiszem, ez új alapokra helyezi a kapcsolatunkat – ismerte el nagyot nyelve az olasz, miközben egykori főnökük is csatlakozott Lavina népes táborához.
Bár a rosszfiú most végképp elvesztette a fonalat, de Natasa láthatóan képben volt.
- Lenne pár kérdésem önhöz – vetette fel Alex.
- Nincs abban a helyzetben, hogy kérdéseket tegyen fel, de egye fene! Ne haljon meg hülyén – vigyorgott.
- Azt hittem, már sosem ér ide – mosolygott a nő Szabadosra.
- Remélem később is ennyire örülni fog nekem – mondta sejtelmesen Szabados.
- Tudja, nem akarom itt elbaszni az időt, mert abból sajnos elég kevés van. Mondja el, amit akar, aztán békességben, harmóniában nyírjuk ki egymást, és mindenki boldog lesz – tette karba kezeit Alex, miközben mögötte a kommandósok ugrásra készen várakoztak.
- Akkor kezdeném az elején – lépett előre Szabados – Amikor nem is olyan nagyon régen megtámadták az oroszok rejtekhelyét, abban vastagon benne volt a kezem, el kell ismernem.
- Micsoda?! – hökkent meg a nő.
- Drágám, az én emberem ment oda, hogy megszerezze nekem azt a rohadt billentyűt! Én küldtem magukra azt az illetőt! – mondta büszkén.
- Rohadék! – üvöltötte Natasa, majd mielőtt bármi történhetett volna, lövés dörrent.
Egy pillanatra mind megdermedtek, majd Natasa száján vér buggyant ki, és a nő holtan esett össze.
Mögötte pedig ott állt Rómeó, fegyverrel a kezében, egy eddig ismeretlen tekintettel szemeiben.
Lavina is hátrált néhány lépésnyit, mert ebből már ő sem értett semmit.
A biztonság kedvéért Csatárit továbbra is halálos szorításban tartotta, majd újra Szabados szólalt meg:
- Szóval, Rómeót küldtem oda. Neki köszönheti a doktor úr is, hogy akkor el tudott menekülni Oroszországból. Aztán kiderült, hogy a „Lapuló halál” itt van, Budapesten. Natasa felkeresett engem, és elmondta a történteket, majd a segítségemet kérte. Én magam pedig beépítettem Rómeót, és minden egyes információt elsőként tudtam meg. A gyanút persze el kellett terelnem magamról, ezért idehívattam Alex Corradit, hogy segítsen megoldani az ügyet, de végül több bonyodalmat okozott, mint amennyit megoldott – ismerte el.
- Szép főnököd van, mondhatom! – nézett Alex Kaszásra.
- Erre már magamtól is rájöttem – bólogatott most Kaszás is.
- Szóval a telefonvonalak sem voltak megbundázva, ahogy azt a gyógytornász hitte. A hülye barom tényleg bevette, hogy a rendőrségre érkezik a hívás, és ez maga a csel, közben minden igaz volt. Én kaptam a hívásokat, és én mozgattam a szálakat.
Az erdei házikóban a halálom is egy megrendezett jelenet volt. Lavina és csapata nem „ránk talált”, hanem én mondtam el nekik, hova kell jönniük – vigyorgott.
- Te, Lavina! – kiabált oda Alex – Nem akartok inkább átsétálni erre az oldalra? – kérdezte az olasz.
- Én ezt közel sem tartom ennyire viccesnek! – kapkodta a fejét a rosszfiú hol Alexre, hol pedig Szabadosra.
Igor és Joshua Lavina mellett foglalt állást, míg pár méterre már tőlük Rómeó és Szabados várakoztak. Natasa holtteste pedig a „kettészakadt tábor” között hevert.
Alex és csapata most csak kíváncsian kivárt, de az idő fogságában ez sem volt járható út még akkor sem, ha most ők „csak” mellékszereplői voltak a dolognak.
Alex természetesen nem hazudtolta meg önmagát:
- Már elnézést, hogy csak így belepofázok ebbe az egész dologba, de emlékeztetném a tisztelt egybegyűlteket, hogy alig több mint fél óránk maradt hátra. Javasolnám újra, hogy sétáljunk arrébb valami nyugisabb helyre, és ott majd lekaszaboljuk egymást. Nos? – tárta szét a kezeit.
- Maga mindig olyan lazán vette a dolgokat, de ezúttal a „lezser” stílus nem húzza ki a lekvárból, Corradi! – mondta gúnyosan Szabados.
- Akkor ugorjuk át ezt a részt! – köszörülte meg a torkát az olasz – Mégis mit akar? – kérdezte, majd halottnak hitt főnöke Lavina felé fordult:
- Adja át a dokit! Ne legyen ostoba! – figyelmeztette a könyörtelen gonosztevőt, mintha fogalma sem lenne arról, kivel áll szemben.
- Add át őt! – szólt rá Rómeó is.
- Ugyan már! – nevetett fel Lavina – Bár átvertél te is, de ismerhetsz már: Nemhogy a dokit nem adom át, de meg is foglak ölni mindkettőtöket!
- Nincs abban a helyzetben, hogy fenyegetőzzön! – emelte hangját Szabados.
- Nekem nem kell hozzá „helyzetet” teremtenem. Elmegyek innen, ha tetszik, ha nem. Méghozzá a szívdokival együtt. A főzsaru halála pedig nem csak megrendezett jelenet lesz – válaszolt határozottan Lavina.
- Hé, uram – suttogott oda a megilletődött Rómeó Szabadosnak – Ha mást nem is, de őt vegye kicsit komolyabban…
Szabados pedig elgondolkodott. Lavina lassan hátrált Igor és Joshua kíséretében, míg Rómeó és az egykori főzsaru egy helyben állva várakoztak.
Közben Alex fejében új tervek voltak kialakulóban, mivel róluk – szerencséjükre – mintha kicsit megfeledkeztek volna…

folyt.köv.