50.

 A jéghideg vízben várakozó kommandósok csendben szemlélték a történteket.
Érdekes helyzet alakult ki, de Alex újból megpróbálta valamelyest kézbe venni az ügyeket:
- Na jó! Most untam meg! – kiáltott fel – Mind le vagytok tartóztatva! Bármi, amit ugattok, felhasználható ellenetek a bíróságon! Most pedig dobjátok el a fegyvereiteket, és feküdjetek hasra! – mondta el a lényeget az olasz.
- Te továbbra is nagyon szellemesen állsz a dologhoz! – szólt vissza Lavina.
- Azt hiszed, hogy vicceltem? – tette fel a kérdést komoly képpel Corradi, de helyette más válaszolt, meglehetősen izgatottan:
- Igen, mert ez csak egy vicc! – lépett elő Neumann Tamás, akinek a jelenlétét újfent nem kis meglepettség kísérte mindenki részéről.
Jelen pillanatban négy különböző „csapat” volt egymástól alig pár méternyire, mégis tisztes távolságban:
Alex és a kommandósok, Rómeó és Szabados, Lavina „bandájában” Joshua, Igor, és a pórul járt Csatári, valamint Neumann Tamás egyes egyedül:
- Hát te meg mi a szart keresel itt? – „támadta” le a fiút Corradi.
- Egyetlen szavad sem igaz, mégis hogyan hihetted, hogy ez az egész ökörség sikerülni fog? – vitázott Corradival, miközben most Szabadosék nézték értetlenül az eseményeket.
- Csak egyetlen dolgot kértem tőled, hogy maradj abban a kurva kocsiban! Erre idejössz, és elcseszel mindent! – „támadott” az olasz.
- Itt már nincs mit elcseszni te hülye digó!
- Kézben tartom az ügyet! – kiabált vissza.
- Azt látom! – gúnyolódott Tamás, majd Szabados is közbevágott:
- Szóval mégis te vagy a „gazdatest”, te kis szemét! – vigyorgott elégedetten.
- Na, tessék! Már baszhatjuk, Einstein mindenre rájött! – háborgott továbbra is Alex.
- Maga él?! – hökkent meg Tamás.
- Ha még sokáig pofázol, akkor hamarosan már csak a szívünkben fog! – szólt bele megint Alex.
- Látod, ezt rühellem benned! Nélküled is meg tudok dögleni, nem kell még, hogy folyton basztass a hülyeségeiddel!
- Én baszogatlak? Hát nekem köszönheted, hogy még egyáltalán élsz!
- Ó, roppant „hálás” vagyok! Ha te nem tolod ide a pofádat, legalább már rég halott lennék, de te állandóan beleugatsz a dolgokba! Amióta itt vagy, engem agyonvertek, felvágtak, rám lőttek, injekcióztak, sőt, ez a nagydarab szakállas bunkó még egy tollat is a kezembe döfött! – mutatott Lavinára.
- Unom már az állandó elégedetlenségedet, te hülyegyerek! Ezért jöttél ide?! Nem találtál valami neked való játékot a kocsiban? – tette fel a lényeges kérdést Alex.
- Ami azt illeti találtam – halkult el – Méghozzá a kesztyűtartóban – mondta komolyan, majd mindenki felfogta, amit kellett.
Csatári hirtelen felkiáltott:
- Mooost! – üvöltötte, majd megmaradt erejével megpróbálta eltolni magát Lavinától, amely részben sikerült is, és ezek után Tamáson volt a sor.
Nem is habozott egyetlen másodpercig sem, hanem előkapta az eddig rejtegetett fegyvert kabátja alól, és a rosszfiúk felé kezdett tüzelni, miközben már Csatári is sikeresen földre vetette magát:
- Fedezékbe! – kiáltotta Alex is – Kezdődik! – majd ők is ugrás közben lőni kezdtek.
Záporoztak a golyók minden irányból, egyedül Tamást és Csatárit nem merte egyetlen józanésszel rendelkező rosszfiú sem bántani, mert ők is alaposan összezavarodtak.
Nem tudhatták már pontosan, melyikük is a bomba hordozója.
Tamás lövései jó irányba mentek, de képzettség híján pontatlanok voltak, mégis Joshuát eltalálta az egyik lövedék.
Totális káosz uralkodott a helyszínen, ugyanis Lavina külön csapatának és Rómeóéknak már nem „csak” Alex mindenre elszánt kommandósaival kellett megküzdeniük, hanem egymással is.
Aki csak tehette, fedezékbe bújt, de nem mindenkinek volt ilyen szerencséje.
Lavina egyik lövése telibe találta az egyik kommandóst, aki akár egy zsák, úgy zuhant bele a jéghideg vízbe.
A golyózápor közepette ha kúszva is, de Tamás és Csatári eljutott a zsarukig.
Volt, aki a sűrű nádasban megbújva lőtt, míg mások a vízből vették célba a rosszfiúkat.
Elsőként a már sérült, és lelassult Joshua vált a kommandósok áldozatává, akik alaposan „megszórták” a rosszfiút.
- Szépen kértelek, hogy maradj veszteg! – teremtette le még most is a földön fekve Alex Tamást.
- Belehalnál, ha be kéne ismerned, hogy jókor jöttem? – háborodott fel a fiú.
- Ezt majd később megbeszéljük, most törődjünk velük! Doki, maga jól van? – fordult Csatárihoz.
- Megvagyok, velem ne törődjenek! De sürget az idő! – pillantott órájára.
- Tudom, a fenébe is tudom! – csapott mérgesen a földre Alex – Bújjon meg a nádasban, és ne mozduljon! – adta ki az utasítást.
- Kaszás! – szólította őt Tamás.
- Mi van vele?
- Hova lett Kaszás? Az előbb még itt volt! – keresgélte őt a fiú.
- Tényleg eltűnt! – ismerte fel a helyzetet Alex – A marhája biztosan készül valamire!
- Az nem baj, csak ki ne fussunk az időből! – aggódott Tamás is.
- A földön mi majdnem tehetetlenek vagyunk, főleg a kialakult helyzetben, hogy még a rosszak egy része is egymás ellen fordult! – vázolta Alex két lövés között, majd újratöltött.
- Ragyogó kilátások, de akkor most mégis mi lesz? Az örökkévalóságig nem lövöldözhetünk egymásra! – mondta kicsit felhergelve Tamás, aki közben újabb lövéseket eresztett meg a gép irányába a kesztyűtartóban hagyott fegyverrel.
- A „B” tervben szerepel egy rendőrhelikopter is – ismerte el az olasz.
- És ez már a „B” terv? – érdeklődött Tamás.
- Ez már rohadtul az, csak azt nem tudom, hol késlekedik már a gép! – dühöngött Corradi.
Időközben talán a rosszak egy időre elfelejtették egymás iránti „sérelmeiket”, és ideiglenesen összefogtak a kommandósok ellen.
Arról azonban senki nem tudott semmit, hogy Kaszás hova tűnt, és vajon mire készül.
Mindkét oldalon egy-egy embert vesztettek a felek, miközben legádázabb ellenségük, az idő könyörtelenül haladt a végzetük felé.
Ezek után már „csak” Szabados, Igor, Rómeó, és a legkeményebb ellenfél, Lavina maradt hátra…

folyt.köv.