51.

 A felek továbbra is céltalanul lövöldöztek egymásra, miközben idejük vészesen fogyott.
Alex és csapata sem tudott kikecmeregni ebből a „sündisznó” állásból, egyedül két dologban bízhatott: vagy a hirtelen köddé vált Kaszás talált ki valami használhatót, és hirtelen lecsap a rosszakra, vagy valamelyik pillanatban megjelenik végre a várva várt helikopter.
A kommandósoknak nem is kellett sokáig várakozniuk, hiszen már hallani vélték a zajt, és lassan meg is látták az egyre közeledő rendőrhelikoptert:
- Ez az! – kiáltott fel örömében Alex – Megérkeztek a fiúk! Ez majd megzavarja őket! – mondta, és valóban így is lett.
Lavina és a többi rosszfiú hol a gép irányába tüzelt, hol pedig a kommandósok felé.
Abszolút úrrá lett rajtuk a tanácstalanság, ahogy a légi járműről „megérkezett” a felszólítás, hogy adják meg magukat.
A helyzetet kihasználva Alex is előrébb merészkedett, majd megtorpant, amikor szinte a semmiből előkerült Kaszás, és fegyvere csövét egyenesen a mit sem sejtő Rómeó mögött a rosszfiú fejéhez nyomta:
- Dobd el! – szólította fel, miközben Szabados mit sem törődve emberével a gép mögé menekült, de ott Lavinával találta szembe magát:
- Erre most nincs idő, ne tedd! – fogta könyörgőre Szabados, miközben Lavina vadászkésének pengéje a halottnak hitt főzsaru mellén pihent:
- Ehhez elég egy pillanat is! – mondta dühösen az első számú rosszfiú, majd bal kezével megragadva Szabadost egyszerűen „belehúzta” őt a késbe, és még jó párszor meg is forgatta benne azt egészen addig, amíg a férfi száján vér nem buggyant ki.
Szabados valósággal átölelte Lavinát, mintha kapaszkodni akarna az utolsó másodpercekben, majd feje is megpihent gyilkosa vállán, melyet alaposan össze is vérezett.
Lassan kezdett összerogyni, majd mire földet ért, már halott volt.
Lavina saját combjában törölte meg a kést, majd hirtelen a víz felé nézett, és látta, ahogy Alex is közeledik.
A helikopterről újabb figyelmeztetés érkezett, de csak Igor ijedt meg igazán, aki vesztére ki is ugrott a „fényre” és menekülni próbált.
Néhány méter megtétele után azonban őt is elérte az „ólomzápor” amely ezúttal a gépről érkezett.
Ez a kis zavargás éppen elég volt ahhoz, hogy Kaszás is levegye tekintetét Rómeóról, aki ki is használta a helyzetet:
Egy gyors és hirtelen mozdulattal sikerült kiütnie Kaszás kezéből a fegyvert, de további meglepetéseket nem tudott okozni, mert a kommandós is azonnal reagált a támadásra.
Komoly ökölcsata vette kezdetét, de Rómeó már csak a becsületéért harcolt, mivel teljesen magára maradt.
A földön fekve birkóztak, hol egyik, hol a másik kerekedett felül, miközben zajlott a vad csépelés.
Az előrenyomuló kommandósok hamar Kaszás segítségére siettek, de ő időben leintette őket:
- Ne avatkozzatok bele! – kiabálta, miközben újabb ütéseket helyezett el ellenfele arcán.
Rómeó már vért köpött, amikor Kaszás leállt:
- Én nem megyek börtönbe! Meg kell ölnöd! – üvöltötte a földön fekve a már teljesen kimerült rosszfiú.
- Nem foglak megölni, te patkány! – szállt le róla Kaszás, majd lassan a többiekhez sétált.
A legyőzött Rómeó csak feküdt a hideg földön, miközben erőltetett nevetést hallatott.
Lassan megpróbált felkelni, de esélyei egyenlőek voltak a nullával, ahogyan a kommandósokkal szemben tántorgott.
- Feküdj vissza! – utasította Kaszás.
- Soha! – érkezett a válasz, majd megmaradt erejével elindult Kaszás felé, de néhány méter megtétele után több fegyver is felüvöltött, majd Rómeó újra térdre rogyott.
Végignézett saját testén, és kicsit meglepetten tapasztalta a lyukakat, amik teljes felsőtestét borították, miközben már csordogált belőlük a vér.
Rómeó még utoljára meghajolt:
- Így múlik… Így múlik el… Így múlik el a világ dicsősége – nyögte, majd előrebukott, és kilehelte életét.
Kaszás gyorsan túltette magát a történteken, majd a nádas felé fordult, ahonnan Csatári doki kászálódott elő:
- Alex hol van? – kérdezte idegesen a szívsebészt Kaszás.
- Lavina után futott az erdőbe! – mutatott az irányba a doki.
- És a fiú? – kérdezte ugyancsak teli feszültséggel a kommandós.
- Azt hiszem, hogy utánuk ment! – felelt aggodalmasan a férfi.
- Francba! – dühöngött Kaszás – Ki fogunk futni az időből emiatt a makacs hülyegyerek miatt! Indulás! – adta ki az utasítást – Meg kell találnunk őket! – mondta, majd mind elindultak.
Közben Lavina már jócskán eltávolodott a géptől, nyomában Corradival, ám azt ő sem sejthette, hogy még az izgága Tamás is őt keresi.
Ezt azonban még az olasz sem tudta, mivel a srác kivárt, és csak utána indult el, hogy „igazságot” tegyen.
Lavina pontosan tudta, hogy nincs messze Alex, és természetesen arra is fel volt készülve, hogy talán újra meg kell küzdenie az olasszal.
Az egyetlen életben maradt rosszfiú egy tisztáshoz ért, amikor újból egyre közelebbről jött a helikopter zaja is.
Kivárt egy percet, de ez pont elég volt ahhoz, hogy Neumann Tamás beérje őt, és hátulról valósággal nekirontott Lavinának, aki nem hallotta a fiú lépteit a helikopter miatt.
Tamás minden erejét bevetette, hogy fojtó fogást találjon Lavinán, ahogyan azt korábban tanulta Alextől, de természetesen túl nagy falat volt neki a hegyomlás.
A rosszfiú egy erőteljes mozdulattal lerázta magáról Tamást, majd könyökkel nem teljesen pontos, de erős ütést mért a srácra, akinek orrcsontja bánta a történteket.
A fiatal férfi azonnal elterült a földön, majd Lavina közelebb sietett hozzá:
- Nagyon dühös vagy rám, igaz? – mosolygott Tamásra, aki az orrát szorítva próbálta elállítani a vérzést.
Veszélyes művelet volt ez, mivel a gyógyszerek szedése rendesen felhígította a fiú vérét, aki négykézláb mászott arrébb:
- Hova sietsz, mi? – sétált utána Lavina mit sem törődve a közeledő helikopterrel, majd a srác mellé hajolva megmarkolta haját, és úgy emelte meg a fejét:
- Elmondom, mit fogok most tenni! – kezdte – Megöllek téged. Elvágom a kurva torkodat, és amíg teljesen elvérzel, és leáll a szíved, én kereket is oldok. Te pedig szépen „felrobbantod” nekem a gépet, és ha szerencsém van, akkor még az olasz is rábaszik! – nevette el magát, majd mikor már éppen a késéhez nyúlt volna, szinte a semmiből előtermett Alex, és nekifutásból, bődületes erejű rúgást mért Lavinára, aki pár méterrel arrébb is gurult Tamástól.
Alex még gyorsan lehajolt a sráchoz:
- Jól vagy? – kérdezte aggódva.
- Látod? – erőltetett mosolyt a fiú – Itt tartottam neked…
- Kösz! – bólogatott az olasz – De a valagadat attól még szét fogom rúgni! – kacsintott, majd magára hagyva Tamást Lavina felé fordult, akinek közben sikerült felkelnie a földről:
- Gondolom, már te is nagyon dühös vagy – gúnyolódott Lavina.
- Megadod magad, vagy megdöglesz? – vázolta gyilkos tekintettel a lehetőségeket Corradi, amire Lavina csak hangos nevetéssel „válaszolt.”
- Akkor gondolom, ezt vehetem nemnek is – nyugtázta Alex, majd megindult a rosszfiú felé.
Mindössze pár másodpercük volt arra, hogy valamelyest felkészüljenek a harcra, de itt már nem is volt igazából „felkészülési” idő.
Ádáz küzdelem vette kezdetét kettejük között, és Alex már teljesen begőzölt.
Hagyta, hogy Lavina megüsse őt, hergelje, hogy aztán kétszer olyan erős ütéseket mérjen ellenfelére.
Ugyanaz játszódott le kettejük között, mint a kórházban, amikor Alexnek csak védekezni volt lehetősége, mert Lavina sorozta őt. Csak ebben az esetben felcserélődtek a szerepek.
Alex ütötte megállás nélkül ellenfelét, aki nem volt hozzászokva az ilyen mértékű támadásokhoz, és ennek megfelelően nem is tudta kellően védeni magát.
Lavina jobbára csak védekezett, miközben ellentámadásai rendre gyengék voltak, vagy egész egyszerűen elhaltak az olasz kifogástalan védekezésében.
Alex is érezte, hogy ezúttal alaposan elkapta a fonalat, és abszolút ő volt nyerő pozícióban.
A rosszfiúk első számú embere teljesen megingott, és Alex Corradi ezt könyörtelenül ki is használta.
Minden létező ütéskombinációt bevitt ellenfele fejére, testére, létfontosságú szerveire.
Amikor végül pár másodpercre leállt, akkor nem egy félelmetes ellenfelet látott maga előtt, hanem egy teljesen hitevesztett, szó szerint több sebből vérző férfit, akiben már arra sem volt erő, hogy egyáltalán ellenfele felé lépjen.
Lavina még körülményesen és lassan előhúzta övéből vadászkését, de Alex azonnal odalépett, és a feléje igyekvő kezet megragadta késsel együtt, és egy erős mozdulattal eltörte Lavina csuklóját.
Halk felszisszenés követte az esetet, majd Alex kezébe került Lavina kése.
Újból felelevenedett Alexben a nővér, akit a kórházban hidegvérrel főbe lőtt Lavina, majd a Tamásnak okozott fájdalmakat is szinte saját magán érezte.
Egy pontos és erős rúgással eltörte Lavina lábát is, aki ettől már nem csak hangját hallatta a fájdalomtól, de térdre is rogyott.
Alex ellenfele háta mögé állva bal kézzel „átkarolta” Lavina nyakát úgy, hogy közben a megtört hegyomlás jobb kezét is kicsit eltávolította az útból.
Alex a Lavina kezén lévő tetoválást figyelte:

„Csak Isten előtt felelek a tetteimért!”

Alex közelebb hajolt a gyilkoshoz, majd a fülébe súgta:
- Most felelhetsz Isten előtt mindenért – mondta, majd ahogyan azt megtanulta, Lavina kését egyenesen a férfi tüdejébe mélyesztette.
Nem volt kíméletes az olasz, csak lassan, megfontoltan tolta be teljesen a kést, hogy még utoljára hallja a rosszfiú fájdalmas nyögését.
Mikor már érezte, hogy mindennek vége, elengedte a férfit, aki ugyanabban a térdepelő pozícióban maradt, de már holtan.
Alex megállt vele szemben, tenyerét Lavina homlokára tette, majd egyszerűen feldöntötte a már élettelen testet.
Az utolsó előtti harc után Alex Tamáshoz sietett:
- Minden oké? – aggódott.
- Jól vagyok – fogta még most is erősen vérző orrát.
- Sietnünk kell, nem sok időnk maradt! – mondta idegesen az olasz, majd sietve elindultak vissza a gép felé, pedig csak hozzávetőleges idő volt a birtokukban.
A pontos „időt” egyedül Csatári tudta…

folyt.köv.