Aluljárók hangjai

- Ó, bárcsak tudnám, honnan is érkeztem...
- Egy padra száműztek, s az emberek köpködnek!
- Múltamban rég elveszett ingatag jelenem!
- Ha föld alatt jön sebes fény, akkor miért nem lökdösnek?

- Ellazulva sodródom az elfáradt tömeggel...
- De a kirakatok üvegében feltárul a valóság!
- Mit érnek az emberek a sopánkodó szöveggel?!
- Igaz soha nincs mit ennünk, de nincs nyakunkon adósság!

- Kutyákkal fekszem, de már patkánnyal ébredek.
- Nem számít, neked már mindegyik a barátod!
- Ők maradtak nekem, velük tán még élhetek...
- Hajnalban s kora este húzd össze a kabátod!

- Néha még bódít az a kanna borocska...
Néha, talán csak egy picit álmodozni kéne,
S a félig rágott lángosból fejedelmi vacsora,
- Nem számít cimbora, idén is így megyünk a télbe…