VÉGET ÉRT A KEZDET:

Ó, Ti csak járkáltok a fejembe,
De a szívem jobban fáj,
Csak lennétek most helyembe,
És értenétek már...

.................................................

S látod-látod? Mégis ez lett,
Véget ért a csodás kezdet,
Nem volt elég sebzett a vad,
Kit eltalált a magány,
Minden „miért” újabb talány,
Sosem leszek már a vállad,
Teszek rá, ha sírni látlak,
Elsétálok csendben halkan,
Zokogásod meg se halljam!
Vigasztaljon hiú ábránd,
Mely összetör, ha sosem látnád
Szemében a bánatot,
Mit dicső múltam rád hagyott...

...........................................................


S megint Óóó! Jut eszembe!
A válasz ott a noteszbe,
Hogy szívem érted dobog-kopog,
Tudom, hogy ez nem nagy dolog
Mégis látom, mégis érzem,
Eltemet a veszteségem
A szépet tán nem ismerem,
Adj szerelmet, kérlek… Adj szerelmet, Istenem!