ÁRNYÉK

Üres szobám minden falán mutatja a némát,
Úgy hiszi, hogy érdektelen, de szolgáltat még témát.
Valóságba burkolva csak rém-mesél az élet,
Soha nincsen semmi több, csak hazug szép ígéret.

...........................................................................

Lassan múlik veled ez a tánc,
Elengedném árnyékod, de félek, hogy majd hiányzol,
Pörög minden óra, s végül elszakad a lánc,
Melyben te is meghaltál, de úgy hittem, hogy virágzol...

............................................................................

Üres szobám minden falán látom még az árnyékod,
Hiszem, hogy most megmentesz, de gyilkos a te szándékod.
Rémmesébe burkolva megmutat a valóság,
De sehol sincsen semmi több, csak vágy, könnyek és hazugság...