EGY LEVÉLLEL KEVESEBB

Követlek én bárhová, nekem mindegy merre mész,
Kísérjen a boldogság, vagy ezer pokol kutyája,
Ott leszek, ha kellek, vagy ha semmit nem remélsz,
Rég megkopott lelkemnek már így is szakad ruhája.

Hullámok közt időgépem sosem lesz már hevesebb,
Míg vége lesz a világnak, én leülök és várlak,
Egy elárvult kis levéllel lettem ma is kevesebb,
Reménytelen remény csak, hogy újra megtalállak.

Késő bánat sírnod már, egy ezer éves sír-romon,
A szél sem figyel téged csak a gúnyolódó lelkek.
Egy elsárgult kis levéllel már megint több lett síromon,
Késő bánat zokogni, s késő, ha most kellek…