FEKETE - FEHÉR

Ha csillagokban ragyogsz, a végtelen sincs távol,
Csak érezzem a szerelmed, és meglellek én bárhol,
De hiába állsz előttem, ha az érintés csak találgat,
Miért érzem úgy folyton, hogy itt vagy de nem talállak?

Sártengerben fuldoklik a milliónyi ígéret,
Melyen sem az idő nem fog, sem a halálos ítélet,
Míg feladom a küzdelmet, egy ígéretet tehetsz,
Túléled, ha távol vagy, és becsüld meg, ha szeretsz…

Törött üvegekben látlak magamban, Másik Énem,
Oly gyönyörű vagy, s erős, mint rettegett tükörképem!
S hiába tudom: a férfi nem sír akkor sem, ha fáj,
Könnyeimet bezárva csak üvöltök: MÉG VÁRJ!

Mikor fájdalom a közöny, úgy csikarnám a választ,
Hogy halljam azt a szót, ami nyújt még egy kis támaszt.
Már-már mindegy az, ha őszinte, vagy hazugság csupán,
Ha ma nem is jön össze, tegnap sikerült, s messze még a holnapután…