15.

 Gábor másnap délután már sokkal kipihentebben ücsörgött a konyhában az asztalnál, miközben azt tette, amihez a legjobban értett: egy papírlapra írta fel a számára legfontosabb információkat, feltételezéseket.
Kis idővel később pedig azt vette észre, hogy már legalább öt lapot írt tele, és mindegyik oldalon legalább tíz kérdőjel virított.
Akárhogyan is tornáztatta agyát és „hívta segítségül” híres megérzéseit, nem akart összeállni a kép, de még maguk a kockák is túl homályosak voltak.
Pihenésképp az Evelintől kapott ajándék hajtűket nézegette, mintha azoktól várna némi megoldást, de persze azok csak magányosan, bevetésre várva heverésztek az író kezeiben.
A nő ekkor lépett be a konyhába, törülközőbe csavart hajjal és testtel.
Gábor gyorsan rájött, hogy párja egy cseppet sem boldog, és sűrűn megmutatott heves természete is előbukkant:
- Ez most komoly, hogy az a rendőrautó a nap huszonnégy órájában a ház előtt fog állni? – tárta szét ingerülten a kezeit.
- Ezt ne csináld sokat, mert a végén leesik a törülköződ, én meg kénytelen leszek neked esni – vigyorgott a férfi, pedig semmi oka nem volt rá.
- Cseppet sem vagyok vicces kedvemben! – förmedt rá.
- Igen, azt látom – nyugtázta csendesen Gábor.
- Ha dolgozni megyek, ott van, ha vásárolni megyek, ott van. Lassan már a klotyóra is velem fog járni?
- Legalább ott sem leszel magányos. Mellesleg ha jól tudom, téged is el akartalak küldeni egy időre innen, de persze kötötted az ebet a karóhoz. Akkor most viseld a következményeit. Az a rendőr azért van veled mindig, hogy megvédjen téged! – emelte a hangját az író.
- Tudok magamra vigyázni!
- Na persze – legyintett a férfi.
- Tisztára ciki! Mintha valami bűnöző lennék! – elégedetlenkedett a nő, ismét széttárva kezeit.
- Az még cikibb lenne, ha az a szemét téged is elkapna! Ide címezte a levelet, szóval tud rólad! Rengeteg segítenél nekem is, ha nem nyavalyognál folyton, és egy kicsit együtt tudnál működni! Tele van a tököm ezzel az állandó elégedetlenséggel! Miért nem érted már meg, hogy szükséged van rá? – emelte a hangját Gábor.
- Akkor téged miért nem követ senki, mi? – tette most karba a kezeit.
- Ennek két oka van: az egyik, hogy engem nem akar kinyírni, legalábbis most még biztosan nem. A másik pedig az, hogy majdnem mindig fakabátok vesznek körül. Úgyhogy légy oly kedves visszavenni a lendületedből, mert nem akarlak téged is kivágott szemekkel és átvágott torokkal megtalálni, a többiről már nem is beszélve! – mondta oda kendőzetlenül a férfi, és az utolsó mondat hatására Evelin is láthatóan megrettent, majd kissé morcosan otthagyta párját egyedül a konyhában.
- Végre csönd van – morogta a férfi – De mit is akarsz te valójában? – bújta tovább jegyzeteit.
Alaposan számításba vett megint mindent, a gyilkosság részleteit, az eltűnt gyereket, és az ismeretlen kilétű apát.
Ám a vége ugyanaz lett, semmi nem akart illeszkedni, de még csak közelebb sem kerültek egymáshoz a feltételezések és a tények.
Az eszmefuttatást és két darab Frontin tabletta leöblítését Gábor telefonjának csörgése zavarta meg. Lázár Pisti volt az:
- Mi a helyzet? – vette fel a telefont.
- Neked is szép napot! – válaszolt sértődötten Lázár.
- Eddig roppant kellemes – mondta némi iróniával.
- A rendőr ott van a ház előtt most is, ugye?
- Ó, persze! Baromi jól megvannak Evelinnel!
- Komolyan? – kérdezte meglepetten Lázár.
- Aha! Együtt járnak bevásárolni, kávézgatnak meg minden. Lehet este már a vacsorát is közösen főzik, és én fogok kiszorulni a rendőrautóba.
- Hülye.
- Na de mesélj! Sikerült megtudni valamit?
- Simán Gabeszom! – mondta büszkén.
- Hallgatlak!
- Kiderítettem, hogy a nő egy sztriptíz bárban dolgozott. Nem verte nagydobra, de elmentem a szoláriumba, és ott kifaggattam a csajt.
- Nem akart kibújni a kérdések alól?
- Buta volt szegény, mint a seggem, így nem volt nehéz dolgom.
- Miért nem adtál neki egy könyvet, és ígérted meg neki, hogy személyesen fogom dedikálni? – ajánlotta fel vigyorogva Gábor.
- Gondoltam rá, de szerintem ez még olvasni sem tud. De mindegy is. A lényeg, hogy a csaj egy bárban táncolt, és egy másik csajjal élt együtt valamint a fiával.
- Leszbikus volt? – kérdezte döbbenten az író.
- Igen. És ők így édes hármasban töltötték mindennapjaikat egy lepukkant albérletben a Nyugatihoz közel.
- Szerencsétlen gyerek – fogta fejét Gábor – Akkor valószínűleg a csaj most is ott lakik, ugye?
- Ott bizony! A számláikat is nehezen fizették, nem egyszer az áramot is kikapcsolták náluk.
- És ki is ez a barátnő? – kérdezett továbbra is Gábor.
- A szolis „agytröszt” csaj elmondta, hogy mellékállásban ő is abban a bárban melózott. Valami közös számuk volt együtt az áldozattal. Gondolom elég forró jelenetek lehettek – hallatszott a vágyakozás a férfitől.
- Szóval ezt csinálta mellékállásban éjszakánként. És mivel foglalkozott amúgy?
- Kurva volt.
- Hát… Valakinek ezt az ipart is űznie kell – jegyezte meg – A gyerekről semmi hír?
- Sajnos semmi. Noémi és Krisztián most ezen dolgoznak, de eddig eredménytelenül. Viszont fura, hogy ez a sztriptíz csaj ennyire csendben maradt a barátnője halála óta. Szerinted?
- Gondolod, hogy tudhat valamit és ezért maradt a háttérben? – kérdezte Gábor.
- Nem lennék meglepve.
- És ha a kissrác is ott van? – pattant ki az író fejéből a gondolat.
- Nincsen – mondta határozottan Lázár – Ezt sikerült kiderítenem anélkül, hogy bárki megtudta volna, hogy megtaláltam ezt a bizonyos barátnőt.
- Szóval elhallgattad az infót? – döbbent le a férfi.
- Inkább, minthogy benyomuljon tíz zöldfülű és elszúrjanak mindent.
- Mondjuk, ezt meg tudom érteni. Akkor mi a következő lépés? – kérdezte Gábor, pedig nagyon jól tudta a választ.
- Egy óra múlva már szabad leszek. Mit szólnál, ha utána érted mennék és meglátogatnánk a csajt?
- És ha éppen melózik?
- Akkor „véletlen” bemegyünk a lakásba, és ott megvárjuk.
- De ha pont „főállásba” melózik otthon?
- Szerinted ez engem mennyire érdekel? Elvégre gyilkossági ügyben nyomozunk, szóval pont leszarom ha éppen kefél – mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Te vagy a főnök! – vigyorgott Gábor.
- Akkor lassan szedd össze magad. Másfél órán belül ott leszek érted.
- Igyekezz, mielőtt Evelin megint rám zúdítja a dührohamát.
- Oké! Akkor hamarosan!
- Szevasz Gabeszom!
- Csaó! – köszöntek el egymástól.  

folyt.köv.