21.

 Lázár fél órán belül ott volt Gáborért. Egészen az indulásig egyetlen szóval sem faggatta az írót, de amint útnak eredtek, Lázár belekezdett:
- Ezt most kicsit sem értem! – nézett dühösen unokaöccsére.
- És mégis mit nem értesz? – kérdezett vissza flegmán.
- Miért nem vagy Evelinnel? Ebben a helyzetben mellette lenne a helyed! – oktatta ki Barabást.
- Egy fegyveres járőr követi minden lépését. Ugyan mi szüksége lenne rám? Mellesleg… - várt ki – Ő hajtott el.
- Na persze! – hitetlenkedett Lázár – Esetedben ez azt jelenti, hogy a pofádba vágta az igazságot, mire te megsértődtél, és inkább otthagytad.
- Azt mondta szőrös a pofám! – háborodott fel – Alkoholista vagyok, és gyógyszerfüggő!
- Ezek közül melyikkel nem értesz egyet?
- Látsz te rajtam felesleges szőrt a szokásos borostán kívül? – nyújtotta oda büszkén a képét Gábor.
- Mivel nemrégen borotválkoztál, így nem.
- Honnan veszed? – ráncolta szemöldökét Barabás.
- Még szivárog egy kis vér a nyakadból. Ott ahol megvágtad magad – vigyorodott el Lázár.
Gábor ekkor lehajtotta a napellenzőt, és belenézett a kis tükörbe.
- Baszki – nyugtázta.
- Bizony! – bólintott a nyomozó – Ráadásul a sört is érzem rajtad. Bevehetnél egy rágót, míg oda nem érünk – javasolta, majd Gábor lesütött szemekkel sértődötten bevett egy Frontint, aztán a rágót.
- Ha már ilyen rohadtul briliáns elme vagy, azt is elárulnád, hogy mit akar a főnököd? – terelte a szót a lényegre Gábor.
- Patkós Eleknek hívják a górét.
- Szép név.
- Ismerősen cseng?
- Olvastam már róla az újságokban. Meg egy csomót nyilatkozik, ha valami nagy gebasz történik. A kaviáros gyilkosságoknál is sűrűn láttam, de sosem találkoztam vele.
- Hidd el, semmit sem vesztettél. De ami késik, nem múlik. Most mindketten meg leszünk rugdalva, erre mérget vehetsz – mondta enyhe ijedtséggel hangjában Lázár.
- Ugyan, nem lehet olyan szar a helyzet! Elvégre az én segítségem is kellett ahhoz, hogy a legutóbbi ügyet megoldjuk. Akkor meg minek basztatna minket? – tette fel a kérdést Gábor.
- Megoldottuk, mert ez a munkánk!
- Neked, Pisti! – javította – Neked, ez a munkád! De nekem nem. Engem megkértetek valamire, és én segítettem.
- Csak sajnos túl sokat képzeltél magadról két napja is, éppen ezért nem tudom mi lesz a vége a mai csevegésnek.
- Oké, legyen! – tárta szét kezeit Gábor – Nem kellett volna lövöldöznöm, meg padlóra küldeni azt a gyereket, de forró volt a szitu!
- Most nem csak amiatt kell aggódnunk! – emelte hangját dühösen Lázár.
- Akkor tájékoztass, mert nem akarok tök hülyének tűnni az „utolsó mohikán” előtt.
- Eltitkoltuk, hogy megtaláltuk a halott nő nőjét. Ez kicsit szarul veszi ki magát.
- Úgyis szóltunk volna, nem? Ezt egyszerűen ki tudod védeni! Ráadásul a „nő nője” is halott volt – magyarázta Gábor, de Lázár természetesen sokkal fegyelmezettebb volt.
- Egy dolgot meg kell jegyezned, bár a te mesés életedben ezt nem olyan egyszerű felfogni.
- Ha olyan rohadtul mesés lenne, akkor most nem ülnék itt melletted – fogta a fejét Barabás.
- Gabesz, ha már magyarázkodni kell, akkor baj van. Patkósnak pedig azt sem lehet megmagyarázni, ami igaz. Mi meg kamuztunk, és elhallgattunk pár dolgot.
Te meg lövöldözni kezdesz abban a diszkóban, a gyilkos meg lelép.
- Akkor is magyarázkodni kellett volna, ha elkapjuk? – jött a jogos kérdés, s erre a jogos válasz.
- Nincsen „ha”, Gabesz! Nem kaptuk el, mert minden létező hibát elkövettünk előtte. Pontosabban én – halkult el.
- Ezt meg, hogy érted?
- Nem kellett volna magammal vinnem téged. Noémivel és Krisztiánnal okosabb lett volna odamenni, de ez az én hibám. Nyakig vagyunk a szarban!
- Hé, ácsi! – emelte mutatóujját a felháborodott Barabás – A patkány nekem is osztott lapot! A családomat egészen Belgiumig kellett repíteni, Evelinre meg rendőr vigyáz! Ezek után azt mondod, hogy engem kellett volna kihagyni? – kérdezte dühösen.
- A legokosabb az lett volna, ha mind elmentek egy időre biztonságos helyre!
- Engem csak ne félts! – dőlt hátra – Tudok vigyázni magamra!
- Na persze! Ezt akkor bizonyítottad, amikor a gólyózáporral szemben futottál le a lépcsőn, vagy amikor pánikot keltettél a diszkóban, és kis híján egymást taposták halálra a fiatalok?
- Miért hozod fel folyton ezt a szart? – nézett előre fejét csóválva Barabás.
- Szerintem kissé csökkent a népszerűségi indexed a késő esti lapzárták után.
- Jó, bazdmeg, akkor mégis mit gondolsz? Mit kéne tennem, ha a nagyfőnök vonatot akar dugni a seggembe?
- Csak figyelsz, bűnbánást mutatsz, és kussolsz. Szerintem megússzuk a dolgot. Ha „büntit” kapnánk, akkor az irodába kellett volna mennünk, nem egy tetves étterembe. Majd én beszélek, te meg csak kussolj! – ismételte erélyesen Lázár, s bár nem volt Gábor ínyére a meghunyászkodás, most el kellett gondolkodnia, hogy mi is lenne a célravezető…

folyt.köv.