23.

 Gábor továbbra is gúnyos vigyorral figyelte az új arcokat, míg Lázár kissé szemrehányó tekintetet engedett meg magának Patkóssal szemben, aki persze mit sem törődött ezzel:
- Szóval ő Lázár István nyomozó, a copfos úriember pedig Barabás Gábor – folytatta a bemutatást ezúttal Molnár Henriettának és Vetró Attilának.
- Már jól ismerjük mindkettejüket, de az még mindig nem tiszta előttem, hogy az író úrnak mi keresnivalója van itt? – kérdezte rezzenéstelen arccal a nő, de természetesen megint Gábor válaszolt először.
- Ha annyira jól ismer, miért nem tudja az én szerepemet az ügyben? Elhiheti, szívesen kihagytam volna, nem miattam van ez az egész!
- Az lehet, de sajnos a hozzá nem értésével és a tudatlanságával csak nehezíti a dolgot, sőt, óriási rizikófaktornak tartom, hogy be lett vonva – mondta ellentmondást nem tűrve a nő, de most Patkós válaszolt, és ennek Lázár is örült, mert így kivonhatta magát a beszélgetésből:
- Akkor most mindenki maradjon csöndben! – emelte a hangját – Nekem sincs ínyemre, de Barabás úr továbbra is kulcsfigura az ügyben, szóval marad! – nézett szigorúan Henriettára, és ez Gábornak is tetszett, aki megint nem tudott csendben maradni:
- Szívás, cuncus! – vigyorgott – Ha valamit kiderít, nekem el kell mondania egy finom vacsora mellett. Talán még könyvet is dedikálok, ha szépen megkér.
- Nem akarom kiábrándítani, de a legutolsó könyvét arra használtam, hogy begyújtsam a kandallót. Arra viszonylag jó volt a papír – eresztett meg egy félmosolyt.
- Boldogság számomra tudni, hogy rengeteg családnak én biztosítom a meleg otthont ezeken a hideg téli napokon.
- Nem unod még? – fordult felé szigorúan Lázár, és ekkor Vetró Attilának is megjött a hangja.
- Verje láncra a kutyust, mielőtt kihúzza a gyufát! – szólt Pistire, akinél ez a megnyilvánulás nem aratott túl nagy sikert:
- Maga pedig jobban tenné, ha megválogatná a szavait bunkókám! De a legjobb az lenne, ha befogná a pofáját és továbbra is a társa árnyékában maradna!
- Nagyon gyorsan vegyen vissza! – állt fel dühösen Vetró, majd Lázár is felpattant.
Kettejük közt csak a nő ült, de szerencsére nem tettek további lépéseket egymás felé:
- Talán „láncra verhetné a kutyusát”, Molnár kisasszony – figyelmeztette, és ekkor a nő is feltápászkodott:
- Nem biztos, hogy túl jó ötlet egymást piszkálgatni miatta – mutatott Barabásra, aki újfent egy enyhe vigyor közepette szintén felállt.
Komikus jelenet volt, hisz Patkóson kívül mindenki fenyegetően állt a másikkal szemben, de a nagyfőnök még nem szólt bele:
- Valamiért úgy érzem, hogy rajtam akarják elverni a port – kezdte Gábor – A saját sikertelenségüket és a közvélemény nyomását nehéz elviselni, szóval találni kell egy bűnbakot, akivel egy ideig elterelhetik mind az emberek, mind a média figyelmét, igaz? – tárta szét kezeit Gábor.
- Hogy meré…
- Te most csak kussolj! – intette le a megszólalni próbáló Vetrót – Csak annyit akarok mondani, hogy ha továbbra is rám fecsérelik az energiájukat, és nem arra, amire kéne, abban az esetben akkora nyilvános balhét csapok, hogy tényleg nem lesz lehetőség mással foglalkozni, mint kimagyarázni azt, hogy miért is ilyen gyökerek.
- Most fenyeget minket, Barabás úr? – szólalt meg Patkós Elek is.
- Fogalmazzunk másképp: úgy viszonyulok magukhoz, ahogyan maguk is hozzám. Ha szívatni akarnak, csak tessék! – tárta szét ismét a kezeit – De garantálom, hogy nagyon gyorsan írok erről is egy kétszáz oldalas könyvet, amit epekedve fognak várni az olvasók. Mert mint tudjuk, szinte mindenkit érdekel az erőszak. Elítéljük, de érdekel minket. Én pedig ennek az ügynek kapcsán megírom a gondolataimat, sűrűn megemlítve, hogy mennyire „foglalkozott” ezzel a nagyra becsült magyar rendőrség. Nem csak nekem lenne nagy pénz. Ezt remélem, tudják. És akkor mindenkinek lesz mit megmagyaráznia ennél az asztalnál – fejezte be mondókáját Gábor, majd leült.
Molnár Henrietta is helyet foglalt, miközben gyilkolni tudott volna tekintetével:
- Maga szarházi! – vágta oda Gábornak.
- Ezt vegyem úgy, hogy mégsem költözünk össze? – vigyorgott a tőle megszokott módon, majd megigazgatta haját és a hajtűt.
Végül mindenki helyet foglalt, és újra Patkós vette át a szót, de ezúttal senkit nem engedett megszólalni:
- Ha megengedik, a lényeggel foglalkoznék! Szóval Lázár nyomozó és Barabás úr megtalálták a pályaudvaron meggyilkolt nő barátnőjét. Az ő nyakát egy hajtűvel szúrták át, amivel szintén az írónak üzentek, de ez is, mint minden más benne van a dossziékban.
Remélem sikerül elfogadniuk, hogy segíteniük kell egymást, mert ha nem, mindenkit leveszek az ügyről, remélem világos! – nézett szigorúan mind a négyre.
- És mi a helyzet a halott nő eltűnt kisfiával? – tett fel egy lényeges kérdést Lázár.
- Péter, Fejes és Hajdú nyomozókat bíztam meg az ügy ezen részével. Velük is folyamatos kapcsolatban lesznek, és mindenről pontos tájékoztatást adnak egymásnak, illetőleg nekem is.
Ha jól végzik a munkájukat, előbb-utóbb összefutnak a szálak, és remélhetőleg minden a helyére kerül. Most pedig engedelmükkel – állt fel az asztaltól Patkós – Dolgom van még! Sok sikert kívánok a közös munkához! – hagyta őket ott.
Molnár, Vetró, Lázár és Barabás mozdulatlanul és szótlanul ültek a helyükön, mintha csak kisgyerekek lennének, akiket büntetésből a sarokba állítottak.
Pár másodperc elteltével Vetró Attila állt fel:
- Hát akkor azt hiszem, mindent megbeszéltünk – vigyorgott, majd Henrietta is csatlakozott hozzá.
- Szóval nem iszunk meg egy kávét négyesben? – érdeklődött Gábor, de köszönés nélkül a két nyomozó otthagyta őket.
- Jól elment az idő – pislogott órájára Lázár.
- Eseménydús nap volt. Mi a véleményed Mulderről és Scullyról?
- Keresztbe fognak tenni, nem is vitás. Ahogy lehet, megszívatnak, de minimum nem mondják el, ha valami komoly nyomra bukkannak.
- Szerintem mi is elfelejthetnénk pár dolgot megemlíteni – mondta sejtelmesen Gábor.
- Naná! – vágta rá Lázár – Gondolod, hogy minden apró baromsággal rohanni fogok ehhez a „miss picsához?”
- Reméltem, hogy nem! – vette tudomásul Gábor – Nem vagy kajás? A vendégem vagy!
- Végre valami hasznodat is látom, Gabeszom…

 folyt.köv.