31.

 A rend őrei egész éjjel dolgoztak a pályaudvaron, bevonva természetesen a többi szakértőt is.
Gábort persze hazaküldték, akinek nem kellett kétszer mondani, hogy pihenjen.
Megbeszélték Lázárral, hogy találkoznak, amint kicsit csillapodnak a kedélyek és többet fognak tudni.
Az író a pokoli éjszakát követően kibontott hajjal, kócosan ült saját lakásán, miközben a tévét bámulta, ahol már vezető hír volt a két gyermek holttestének megtalálása.
Barabás a kora délutáni órákban már kissé illuminált állapotban volt, ráadásul így kapkodta be a tablettáit is.
Hiába kapcsolgatta a készüléket, minden adón csak erről volt szó: 

„Az éjszaka folyamán a rendőrség megtalálta annak a két gyermeknek a holttestét, akiknek édesanyjukat is brutálisan meggyilkolták. A holttestek a Nyugati-pályaudvarhoz közel kerültek elő.
A keresésben aktívan részt vett a neves író, Barabás Gábor is.
Ez magyarázatot adhat a néhány nappal ezelőtti incidensre, amikor Barabás az egyik közkedvelt szórakozóhelyen lefejelt egy fiatalt, miközben a feltételezett tettest üldözte…”

- Feltételezett a nagy szart! – mérgelődött az író, miközben fel akart állni, de nagyot esett a földön heverő sörös üvegekre lépve.
Nagy nehézségek árán felkászálódott, miközben saját magát is látta a televízióban, ahogyan céltalanul bolyong a síneken a testek megtalálása után
- Jó gyorsan odaértetek rohadékok! – rázta elégedetlenül a fejét, mivel észre sem vették az újságírókat.
Természetesen nagy bravúr lett volna pont őket kiszúrni, mikor mindenki a két holttesttel volt elfoglalva.
A konyhába érve döbbenten tapasztalta, hogy nincs több sör a hűtőben:
- Na, még ez is! – mérgelődött, majd becsapta a hűtő ajtaját.
Épp azon tűnődött, hogy lemegy a boltba egy kis italért, de ahhoz mindenekelőtt fel kellett volna öltöznie, ám győzött a lustaság.
A következő pillanatban valaki csöngetett:
- Nem vagyok itthon! – kiabált – Gyere vissza egy év múlva! – tanácsolta, ám a kinn várakozó vendég hallotta az író minden szavát.
- Én vagyok az! – érkezett a válasz.
- Ismerős a hangod.
- Engedj már be! Kockára fagyok! – kérte a várakozó Evelin.
Gábor szíve megesett volt párján, majd „kivonszolta” magát az ajtóhoz, és ha már ott volt, ki is nyitotta.
A nő arca szelíd volt, kissé sajnálkozva nézett a gatyában ácsorgó, jól láthatóan ittas Gáborra:
- Hoztam neked sört! – emelte fel a szatyrát Evelin.
- Fasza! – bólintott az író, majd elvette az italt, és fogával fel is nyitotta azt.
- Ne már! Utálom, ha ezt csinálod! – húzta össze magát volt párja.
- Minek köszönhetem a látogatásod? – dőlt neki a félfának Gábor.
- Bemehetnék? – vágta szokásosan csípőre kezeit a nő.
- Nagyon muszáj? – kérdezte nem túl kedvesen Barabás.
- Miért, talán rejtegetsz valakit?
- Nem éppen. Csak tudod pont elfogyott a narancslé, és a négy éve vásárolt csirkecomb sincs túl jó formában.
- Ittál?
- Nem keveset. És amint látod, még most is iszom – kortyolt nagyokat – Hála neked.
- Ettél ma már valamit?
- Találtam egy szelet pizzát az ágy alatt, de zöld volt. Mivel nem szeretem a brokkolit, gondoltam más okozta az elváltozásokat, így kidobtam. De nyugodj meg, Frontin már van bennem néhány szem – ivott megint, de ekkor Evelin elvette tőle az üveget, és a bokorba dobta:
- Megőrültél? – háborodott fel Gábor.
- Fogd be! – szólt rá a nő, majd beljebb lökte Gábort, így ő is be tudott menni a lakásba.
- Hát te… te… persze, kerülj beljebb – csapta be az ajtót dühösen.
- Feküdj le!
- Ki vagy te? Az anyám?
- Ide figyelj Barabás Gábor! – emelte hangját – Ha most azonnal nem fekszel le, és nem hagyod abba a vedelést meg a gyógyszerezést, akkor kisétálok azon az ajtón, és garantálom, hogy soha többé nem látsz! – közölte a tényeket.
- És az nekem olyan marha rossz lesz?
- Van fél perced, hogy eldöntsd! Mérem az időt! – nézett órájára Evelin.
Gábor némi hezitálás után beadta a derekát:
- Na, jó! – feküdt le a kanapéra – Ennyit még talán kibírok. És most? Egy kis szex? – mosolygott kéjesen Gábor.
- Neked most inkább egy kiadós alvásra van szükséged!
- Az lehet, de jól tudod, hogy ez sokkal kellemesebb egy kiadós kis hancúr után. Na, jössz? – paskolta meg a bútordarabot, de Evelin most érthető módon nem engedett:
- Akkor most szépen aludj el, és álmodban azzal kefélhetsz, akivel csak akarsz. Mire felébredsz, józan leszel, ráadásul valami kaja is lesz az asztalon a sörös üvegek helyén – vigyorgott a nő.
- Kegyetlen vagy! – rázta elégedetlenül a fejét az író – Minek is jöttél ide? – ráncolta szemöldökét.
- Elmondom, ha felkeltél – simította meg a homlokát Gábornak, majd egy puszit nyomott az arcára.
- Ez minden? – kérdezte erőltetett elégedetlenséggel.
- Önmagamhoz képest így is túlteljesítettem.
- Ha alszok, akkor ennél is többet fogsz teljesíteni? – érdeklődött reménykedve.
- Te disznó! – nevetett a nő – Aludj! – adta ki a parancsot, majd otthagyta a férfit.
Barabás még egy darabig forgolódott, de az ital, és a beszedett gyógyszerek rövidesen álomba ringatták…

folyt.köv.