10.

Miután elcsitultak a dolgok, mindenki helyet foglalt.
Természetesen egyik félnek sem sikerült túlzott udvariaskodást erőltetnie magára, így aztán mikor Terike feltette a kérdést, hogy kérnek-e kávét, Somfai válaszolt:
- Az urak nem maradnak sokáig. Félő, hogy mire lefőne a kávé, már távoznak is – tette keresztbe a lábait, és ezúttal az eddig csendben maradó Patrik szólalt meg Terike felé fordulva.
- Én mindenképpen megvárnám a kávét. Főnök? – nézett Kisre.
- Én egy pohár jéghideg vizet kérek.
- Adél? – fordult a nőhöz Patrik.
- Két cukorral, köszönöm! – mosolygott a bájos, tetovált nyomozó.
- Gábor? – zárta a sort Patrik.
- Van hideg sörük, hölgyem? – vigyorgott a morcosan bambuló Terikére az író.
- Akad – válaszolt grimaszolva.
- Akkor elfogadom, köszönöm! – vigyorgott továbbra is, majd Kis szólalt meg Somfaira nézve:
- Úgy tűnik, mégiscsak lesz időnk – mondta, majd Terike is elviharzott. A „kopaszok” csatája folytatódott.
- Ne hergeljenek tovább, mert megjárják! Még maga is! – mutatott Barabásra.
- Miért ilyen biztos a dolgában? Talán takargatnivalója van, ezért próbál elijeszteni? – próbálkozott Kis.
- Na, jó! – sóhajtott a doki – Szurkálódással nem jutunk előrébb, úgyhogy térjünk a lényegre.
- Ez az első okos mondat, ami az elmúlt fél órában elhagyta a száját – grimaszolt az író.
- Az egyik betegéről lenne szó – kezdte Patrik.
- Nem adok ki információt az általam kezelt emberekről. Bizalmatlanságot szülne – vigyorgott.
- A jelenlegi helyzet pedig életfogytig tartó börtönt szülhet, ha továbbra is akadékoskodik – fenyegetőzött most Kis.
- Rendben! – emelte megadásra kezeit Somfai – Kiről akarnak kérdezni?
- A neve Nemesné Horvát Zsuzsa. Tudja, kiről van szó, vagy agyal még húsz percet?
- Természetesen tudom. Régóta jár hozzám – bólintott.
- Érdekelne minket, miről beszélgettek az esetek többségében – szólt közbe Patrik, és ezen most Somfai Félix jót nevetett:
- Ez most komoly? Tényleg azt várják, hogy számoljak be mindenről? Előbb beszélnék az ügyvédemmel! – akart felállni, de Kis visszalökte a székbe, majd dühösen magyarázni kezdett:
- A nő férjét elkapták, és szétverték a fejét egy laktanyában az oszlophoz kötözve! Minden, ami megmaradt belőle az három kóbor kutya ebédjévé vált, szóval nem volt egy épületes látvány! Az áldozat mellett hevert egy tavirózsa is, ami véleményem szerint az ön extra-nagy udvarán is megtalálható abban a mini horgásztóban, ami a kastély mögött van! Információink szerint csak maga volt tisztában azzal, hogy mi zajlik évek óta Nemes Attila és a felesége közt, úgyhogy ne fenyegessen, ne trükközzön, mert jelen pillanatban két gyanúsítottunk is van, és ezek közül csak az egyik nem maga! – csapott végül az üvegasztalra, majd visszaült a székébe. Láthatóan elgondolkodtatta Somfait, de a doki igyekezett nem kimutatni döbbenetét:
- Szóval… csak azért vagyok én a gyanúsított, mert egy alkoholista barom verte a feleségét, aki nekem panaszkodott erről állandóan? – kérdezte döbbenten.
- Szóval azt is tudja, hogy piált? – tapsolt Barabás – Pedig ezt még nem is mondtuk.
- Mondtam már, hogy nem adom ki a betegeimet még a rendőrségnek sem. Azt azonban látom, hogy maguk nem túl kedves emberek – vakarta meg állát Somfai.
- Talán maga az? – érdeklődött az eddig csendesen figyelő Juhász Adél.
- Tisztában vagyok a maguk módszereivel, úgyhogy el kell árulnom a szomorú tényt: engem nem fognak megtörni. Pontosan ismerem a kiseded játékait a rendőrségnek – mérgelődött, s közben el is vörösödött a feje.
- Nem megtörni akarjuk doki, csak annyit, hogy mondja el, mit tud a nőről, vagy a férjéről – mondta kicsit unottan az író.
- Nyertek, elmondom! – adta fel a makacskodást – Nemesné évek óta jár ide. Minden alkalommal a férjéről beszélt, aki alkoholista, és hetente többször is csúnyán helybenhagyta betegemet – hallgatott el.
- Lehet, hogy most elveszített egy pacienst – mondta Patrik.
- Miért nem tettek lépéseket a férfi ellen? – kérdezte Kis.
- Ugyan már! – nevetett fel megint gúnyosan Somfai – Kitől kértünk volna segítséget? Talán a rendőrségtől? És akkor mi történik? Bezárják hetvenkét órára, aztán kiengedik? Az igazi katasztrófa ebből adódott volna. Nemesné félt a férjétől, és engem is megesketett, hogy nem teszek semmilyen lépést ellene. Én pedig – bár nem volt ínyemre – tiszteletben tartottam a kérését. Ez minden – kulcsolta össze kezeit.
- Milyen viszonyban volt ön a betegével? – folytatta Kis.
- Mire gondol?
- Orvos és betege kapcsolat volt?
- Természetesen. Mi más?
- Esetleg több? – nem adta fel Kis.
- Ismét megkérdem: mégis mire gondol? – húzta fel magát Somfai.
- Testi kapcsolatra.
- Mi van?! – pattant fel a székből mérgesen Somfai.
- Üljön vissza! – mutatott fenyegetően a székre most Patrik.
- Túllőnek a célon, uraim! – huppant vissza a doki.
- Maga szerint képes lett volna megölni a férjét Nemesné Horvát Zsuzsa? – folytatta Kis Zoltán.
- Nem.
- Miért nem?
- Jobban félt tőle. Nem merte.
- Maga mit javasolt neki?
- Kiutat a házasságból.
- Gyilkosság árán?
- Menekülés árán.
- Az eszébe sem jutott, hogy súlyos testi sértés esetén másképp jár el a rendőrség?
- Családi ügyként nem szólnak bele, és minden megy tovább. Csupán ez jutott eszembe.
- Tényleg így gondolja?
- Tényleg.
- Milyen viszonyban volt ön a betegével? – kezdte újra Kis.
- Mire gondol?
- Orvos és betege kapcsolat volt?
- Természetesen. Mi más?
- Esetleg több?
- Mégis mire gondol?
- Testi kapcsolatra.
- Nem volt köztünk testi kapcsolat.
- Önnek van családja?
- Nincs.
- Barátnő, szerető, ágyas?
- Nincs, nincs, nincs.
- Főnök! – szólalt fel bátran Adél, aki észrevette a provokációt. Kis Zoltán leállt.
A röpke kis „szünetben” belépett Terike, a kért italokkal.
- Két kávé – tette az asztalra – Cukor, és tej.
- Köszönjük! – vette el Adél, és Patrik.
- A kristályvíz – adta oda Kisnek, majd Gábor következett – Önnek pedig a jéghideg sör.
- Köszönöm hölgyem, de a poharat nem kérem! – utasította el Gábor, majd felállt, kezében az üveges sörrel.
- Maga meg hova készül? – nézett értetlenül Kis.
- Kimennék levegőzni, ha nem bánják – nézett Somfaira – Megnézném a tavat, meg a kertet. Ugye nem gond?
- Felőlem – legyintett Somfai – Terike kikíséri – rázta le Barabást, aki sörrel a kezében otthagyta a többieket…

folyt.köv.