23.

Mire Barabás kiért az udvarra, az eső is rákezdett. Villámok cikáztak az égbolton, melyeket hangos dörgések követtek.
Az írót szorosan, de tanácstalanul követte Adél, és a két nyomozó.
Sejtelmük sem volt, mi lesz a következő lépése, mindössze annyi volt bizonyos, hogy Barabás Gábor határozottan kezdi elveszteni a fejét.
A kertész épp az ellenkező irányba akart indulni, amikor is az író üvölteni kezdett neki:
- Simon! – szaporázta a lépteit, kissé lerázva ezzel követőit – Simooon!!! – kiabált hangosabban, és Simon megállt a híd túlsó felén.
Láthatóan minden porcikája remegett, ahogy lerövidült a távolság közte és Barabás közt.
- Azonnal mondd el, neked mi a szereped ebben az egészben! – parancsolta meg neki, majd fenyegetően megállt előtte.
- Én nem… nem tudom… én csak a tavat…
- Elég volt a hazugságból!
- Én nem… én tényleg nem… - lépkedett hátrébb, de az író mindig csak közeledett.
- Ne hazudj nekem! – üvöltött a már szakadó esőben Gábor – Mit kér tőled az a tróger Somfai? Mit kell tenned? – kérdezte.
- Én nem… én nem tudom – ismételgette folyamatosan.
- Te készíted elő a tavirózsákat a tóból? – folytatta a kérdések sorát, de a „válaszok” ugyanazok maradtak.
- Elég volt Gábor! – szólt rá Adél – Hagyd békén!
- Hidd már el, hogy tudja! – fordult a nő felé.
- Majd mi kikérdezzük, de most hagyd! – kérte Patrik is, majd Kis ráparancsolt:
- Figyelmeztetem, hogy fejezze be! Nincs joga ezt tenni a szerencsétlennel! Ha bárki bármit tehet, azok mi vagyunk! – lépett közelebb.
- Mondd már, hogy mi van! – tombolt az író Simonra nézve, és mikor az megint csak hebegett-habogott, a férfi nekiesett a teljesen berezelt kertésznek.
Mindösszesen három ütésre volt ideje, de ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy Simon felszakadt szemöldökkel a földre essen.
Barabás minden bizonnyal folytatta volna, de Patrik valósággal rávetette magát.
- Engedj el! – próbálkozott hasztalan.
- Most túllőttél a célon! – kereste a fogást rajta a fiatal nyomozó, akinek Adél is besegített.
Meglepetten tapasztalták, hogy dühe még jobban felerősítette az írót, de „sok lúd disznót győz” alapon végül sikerült ártalmatlanná tenni.
- Sajnálom haver, de te akartad – mondta Patrik, majd megbilincselte Barabást.
- Te teljesen megvesztél? – akadt ki, miközben felállították a földről.
- Kussolj! – kiabált rá Adél – Ne rontsd tovább a helyzetet!
- Ültessék be a kocsiba, mert jelen pillanatban több kárt okoz, mint amennyit használ! – utasította Kis Zoltán a többieket, akik gyorsan el is tüntették onnan Barabást.
Ekkor már a kertész is felkelt a földről, a nyomozó pedig igyekezett rövidre zárni a dolgot:
- Látod? – mutatott vérző szemöldökére – Az eséstől így megütötted magad! Miért nem figyelsz oda jobban, hova lépsz? – kérdezte, és Simon valóban elgondolkodott azon, hogy tényleg az esés okozta a sérülést.
Ekkor pedig valaki tapsolni kezdett Zoltán háta mögött. A férfi megfordult, és a szakadó esőben meglepetten látta, hogy a gúnyolódás Somfaitól jön:
- Példás rendőri akció! – tapsolt továbbra is – Én ugyan nem tudom bizonyítani, hogy megütött, de a kertészemet alaposan helybenhagyta egy civil a saját ingatlanomon belül. Láthatóan, méghozzá – vigyorgott gúnyosan, és ezen Kis sem tudott vitázni, de ő nem az a fajta volt, akit meg lehetett ijeszteni.
- Próbálja csak rábizonyítani Barabásra, seggfej! – mondta – Pénzbírságot fog kapni, amit a mellényzsebéből kifizet. De ami magát fenyegeti, azt nem lehet kiváltani milliárdokkal sem! – kontrázott, és ekkor már Somfainak sem volt kedve tovább nevetni.
- És csak maguk szerint „fenyeget” engem ez a veszély, vagy más is így gondolja?
- Ó, elég sokan gondolják még így – vigyorgott Kis.
- És most mi lesz a következő lépés? – kérdezte gúnyosan – Végzés nélkül egy fűszálat sem téphetnek ki a kertemből.
- Ez igaz – ismerte el – De mit szól ahhoz, ha azt mondom, megvan a házkutatási parancs? Sőt… le is foglalhatjuk, amiről úgy gondoljuk.
- Na, ne röhögtessen! – hitetlenkedett Somfai – Pár órája találták meg a nő fiának holttestét, és máris megvan a parancs? Hülyének néz? Jól tudom, hogy ennyi idő alatt lehetetlen.
- Tényleg jól tudja! – ismerte el Kis – De szerencsére ezt az ügyet már az első gyilkosság után elindítottuk. Így pont meg is lett, mire a drogos gyerekből sündisznót csináltak. Kiváló időzítés, nem gondolja? Adél és Patrik mindjárt be is hozzák, úgyhogy javaslom, menjünk vissza a házba, mert bőrig ázunk – mondta elégedetten, és ez végképp letörölte a vigyort Somfai doktor arcáról…

folyt.köv.