24.

Somfai Félix arcáról pillanatok alatt lehervadt a mosoly, amint Adél megmutatta neki a parancsot a házkutatásról.
Ezek után már nem volt visszaút, alig negyed óra alatt több rendőr is a helyszínre érkezett, hogy minél többen vizsgálják át a kacsalábon forgó palotát.
Kis számára a legfontosabb helység a rendelő volt, ahová Somfai is leizzadva követte a nyomozókat.
- Csak nem ideges, doki? – kérdezte a jelentős fölényben levő Kis Zoltán.
- Ugyan, mi okom lenne rá? – erőltetett nyugalmat, vajmi kevés sikerrel.
A rendelőbe lépve egyetlen percig sem hezitált a három zsaru, ízekre szedtek minden négyzetcentimétert.
Adél kiborogatta a fiókokat, Patrik az asztalt fordította fel, míg Zoltán egy képet akasztott le a falról, ami mögött egy beépített széfet talált.
- Nocsak! – kiáltott fel – Itt vannak a milliók?
- Semmi köze hozzá!
- Attól tartok téved. Mi van benne? – kérdezte nyugodtan.
- Hivatalos iratok, készpénz, ilyesmi – mondta izgatott hangon, és ezt ki is szúrták:
- Nyissa ki! – utasította Kis.
- Hogy mi? – kérdezett vissza Somfai.
- Nyissa ki! Nem érdekel a számkombináció, csak nyissa ki. Ha valóban az van benne, amit mond, bezárja, és a képet én magam akasztom vissza a helyére – állt odébb helyet adva Somfainak, aki jól tudta, nincs más választása.
Nyögvenyelősen odalépett, és eleget téve a nyomozó kérésének, kinyitotta a széfet.
Ezek után Patrik tessékelte odébb a dokit, majd vizsgálni kezdték a tartalmát.
Részben igaz volt, hogy papírokat rejt és némi készpénzt, de találtak ott mást is.
Egy mini cd tartót, ami ránézésre is legalább ötven discet tartalmazott, nevekkel és dátumokkal feltüntetve.
Kis kivette a tartót, és lapozgatni kezdte:
- Szóval ABC sorrendbe vannak? Dicséretes! – bólintott – Meg is van! Balog Virginia! – vigyorgott.
- Ha jól látom, itt vannak a betegivel történő beszélgetések felvételei, igaz? – kérdezte Patrik.
- Tudtommal nem szabályellenes rögzíteni a paciensekkel folytatott kommunikációt! – mérgelődött Somfai – Ez is része a munkámnak!
- Egyáltalán nem szabályellenes. Ahogyan az sem, hogy ezt most bezacskózzuk, és átnyálazzuk – nyújtotta oda a már lefoglalt anyagot Kis Zoltán Patriknak.
- Hogy micsoda? – döbbent le a doki, Adél pedig megválaszolta a kérdést:
- „Ez is része a munkánknak” – vetette oda.
- Visszazárhatja a széfet – mondta Zoltán, majd közelebb hajolt a dokihoz, és a fülébe súgta:
- Ha még egyszer hazudik nekem, maga is velünk fog jönni – hagyta ott, majd a kastély többi szegletét kezdték tanulmányozni, miközben kiosztotta a parancsokat.
Mikor az eső valamelyest alábbhagyott, Adéllal és két másik rendőrrel a tó hídjához sétált:
- Mielőbb intézkedjenek, hogy ki legyen szivattyúzva a tó vize. Látni akarom, mi van az alján. A kertészt Simonnak hívják, biztosan készséges lesz, de nem kell feleslegesen piszkálni.
Adél, szükségem van egy részletes listára a telefontársaságtól.
- Értem – bólintott a nő.
- Tudni akarom kikkel, mikor, és mennyi ideig beszélt. Ha lehetséges, az is érdekel, hogy mit – mondta, miközben felfigyelt a kamerákra is.
- Azonnal hívják ide a legprofibb műszakist, mert látni akarom a kamera felvételeit. A konyhait pedig töröljék, ha esetleg ott is van. Ez lehetőleg egy órán belül történjen meg, nehogy bárki is babrálni merje.
- Senki nem fogja – erősítette meg Adél, majd szólt két másik járőrnek, hogy Somfai és Terike sehova nem mehet kíséret nélkül.
Nagy volt a nyüzsgés a kastély körül, és azon belül is. Mindeközben Barabás Gábor a kocsiban várakozott hátrabilincselt kezekkel.
Igaz, mást nem is nagyon tehetett. Olykor Patrik sétált oda hozzá, hogy felvidítsa valamelyest, de ez nem igazán sikerült még neki sem.
Az író még mindig nem tudott lenyugodni, sőt, teljesen elvesztette önkontrollját, és még a nyomozás szempontjából is kockázatossá vált a jelenléte.
A legnagyobb meglepetés azonban akkor érte, amikor dolguk végeztével visszaindultak…

folyt.köv.