25.

Miután a nyomozók beültek a kocsiba, az indulásig még csönd volt.
Az író mellé Adél ült, akinek esze ágában sem volt levenni a bilincset:
- Na most mi van? – kérdezte Barabás.
- Mi lenne? – kérdezett vissza Kis – Egyelőre ennyi. Ami a legfontosabb, az nálunk van.
- Jó, de most már levehetnék rólam ezt a szart. Utána folytathatjuk – mondta, majd Patrik és Zoltán összenéztek.
- Sajnálom, Gábor – mondta Patrik.
- Mit is? – kérdezte sejtelmesen.
- Elég nagy gondot okoztál, amin a nyomozás is elbukhat. Csak akkor úszhatjuk meg, ha szabályosan járunk el – mondta Adél.
- Az már megvolt! – emelte hangját Barabás – Bilincsbe verve hoztatok ki, úgyhogy senkinek nem lehet egy szava sem. Most viszont itt vagyunk. Vegyétek már le rólam! – erősködött, majd jött a fekete leves.
- Hivatalosan huszonnégy órára benn kell téged tartanunk – mondta ki Patrik.
- Mi a francot akarsz velem huszonnégy óra alatt? – kérdezett vissza.
- Nyugi! – csitította Kis – Kap egy szobát, ahol el kell lennie pár órát. Kiállítunk egy hivatalos papírt a mai dátummal, és csak akkor használjuk, ha Somfai okoskodik. Ha nem lesz gond, senki nem fogja megtudni, mi történt.
- De hát én Barabás Gábor vagyok, az író! – húzta ki magát büszkén – Nem engedhetem meg magamnak, hogy börtönbe kerüljek!
- Fasza! – nevetett Patrik – De az nem volt gond, amikor pár éve egy diszkóban lövöldöztél?
- És aznap este ráadásul leütöttél egy kölyköt is – emlékeztetett Adél.
- Továbbá az unokabátyjával kiásott egy sírt, aztán meg hidegvérrel szíven szúrt egy rendőrt – ferdítette direkt a tényeket Kis.
- Először is nem szíven, hanem nyakon szúrtam! Másodszor nem zsernyák volt, hanem egy hidegvérű gyilkos, aki kis híján megölte a feleségemet!
- Evelin nem is a feleséged – mondta Patrik.
- De akkor is majdnem megölte. A volt feleségemet és a fiamat pedig el kellett utaztatnom, mert életveszélyben voltak!
- Eltérünk a tárgytól – szólt közbe Adél – Lényeg, hogy minden héten címlapon vagy, és nem feltétlen az aktuális könyved miatt. Egyetlen éjszaka a rácsok mögött már nem oszt, nem szoroz.
- Ráadásul magadnak kerested a bajt! A Somfai féle befenyítés belefért, de a kertészt nem kellett volna kiütni.
- Akkor jó ötletnek tűnt! Lehet el is mondott volna pár dolgot, ha nem kezeltek úgy, mint egy bűnözőt! – mérgelődött továbbra is.
- Fogd fel úgy, mintha anyagot gyűjtenél a következő könyvedhez – próbálkozott Patrik.
- Baromi vicces vagy.
- Nem viccből mondtam.
- Csendet! – elégelte meg Zoltán a vitát – Magát bevisszük egy csendes helyre, ahol kialudhatja magát, és lehiggad. Reggel pedig újult erővel nekiesünk a Somfai ügynek, és magával együtt meghallgatjuk azokat a rohadt felvételeket. Valami azt súgja, hogy köztük lesz a következő.
- Ennyire biztos benne? – kérdezte Adél, és erre Gábor válaszolt, valamelyest megfeledkezve lebilincselt kezeiről:
- Ez nem fog leállni. Még legalábbis nem.
- Célja van – mondta Patrik – És ahhoz, hogy elérje, két fontos lépést már megtett. Nem lenne jó megvárni, amíg a végére ér.
- Nem lehet Somfait hazugságvizsgálatnak alávetni? – kérdezte Gábor.
- Némi macerával jár, de indokolt esetben talán fel lehet gyorsítani – mondta Kis.
- Szerintem ez eléggé indokolt. És a kertész?
- Felesleges – rázta a fejét Adél – Mindenekelőtt szakember vizsgálná, hogy beszámítható-e. És mivel tudjuk, hogy nem, ezért semmit sem számítana a hazugságvizsgáló, sőt, el sem jutna odáig.
- A szemét Somfai biztos nem véletlen vette maga mellé ezt a bolond barmot. Mióta alkalmazza? – érdeklődött az író.
- Évek óta ott él. A doki biztos megsajnálta, vagy valami. Bár gőzöm sincs, hogy kerülhetett mellé. Somfai nem fordul meg olyan helyeken, ahol ezek a szerencsétlenek is felbukkannak. Hacsak nem „kereste”
- Ugyan, miért kereste volna? – hitetlenkedett Adél – Ezek az elmebajosak a legveszélyesebbek.
- Az lehet, de egy Somfai féle agyturkász nagyon is jól tudja, miképp kezeljen egy ilyen retardált szerencsétlen hülyét – mondta Kis.
- Miért nem őt visszük be? – dőlt előrébb az író – Meg tudjuk törni! Ez egy… Ez egy „elmeharc”, de mi négyen vagyunk, négy különböző gondolkodásmóddal. Somfai pedig egymaga. Meg tudjuk törni! – ismételte.
- Félek, túlságosan összezavarna minket – vélekedett Adél.
- Túl sokat képzelsz róla – rázta a fejét Barabás.
- Nekiesünk a felvételeknek, addig nem teszünk semmit – morogta Zoltán – Ott megtaláljuk a következő személyt, és ráállunk.
- Csalinak akarja használni? – döbbent le Adél.
- Igen. De nem eshet baja, végig mellette leszünk, csak nem fog tudni róla.
- Hát ez kedves – nevetett fel Barabás – Biztos megnyugtatná a tudat a szerencsétlent, hogy egy könyörtelen „fenevad” vadászik rá, de a „Bosszúállók” csapata kész lecsapni, amikor már nagyon szorul a hurok. Elmés egy ötlet.
- Jót fog tenni magának az éjszaka – zárta le a vitát Kis, majd mindenki néma gondolkodásba kezdett…

folyt.köv.