26.

( 18+ )

A borzalmasan kellemetlen délutánt követően Somfai Félix ingerülten kopogtatott Dr. Takács lakásának ajtaján.
A látszólag meglepődött ügyvéd köntösben nyitott ajtót, s még mielőtt üdvözölhette volna Somfait, az valósággal berontott.
Csípőre tett kezekkel, hangosan fújtatva járkált fel-alá a nappaliban.
- Valami gond van, szívem? – kérdezte aggódó tekintettel Péter, miközben nekidőlt az ajtófélfának.
- Naná, hogy van! – kiabálta – Miből jöttél rá? – kérdezte gúnyosan.
- Nyugodj meg, kérlek – lépett oda hozzá Takács, majd meg akarta simogatni Somfai arcát, aki dühösen elütötte az ügyvéd kezét.
- Ne nyúlj hozzám! – figyelmeztette.
- Most mi a baj? – kérdezte ártatlan tekintettel Takács.
- Hála neked életem legkínosabb óráin vagyok túl!
- Ki hergelt így fel, szívem? Mondd el, kérlek, és beszéljük meg! – próbálta megint megérinteni Somfait, szintén sikertelenül.
- Ne piszkálj már! – lépett arrébb dühösen a doki.
- Ki bántott meg? Ki volt az? – kérdezte továbbra is lassan már könnybe lábadt szemekkel Takács.
- Azok a rohadt nyomozók, meg az a kurva író! – kiabált továbbra is – Az író, akit te majd elcsitítasz, ugyebár. Jól emlékszem, Péter? Te mondtad! Így volt, vagy nem így volt? „Csak egy médiasztár, semmi más! Összetöröm a világát, elrettentem ettől az egész ügytől” – idézte Takács korábbi szavait a doki, aki ezen kicsit felháborodva, indulatosan válaszolt:
- Hát tudd meg, hogy megpróbáltam! – védekezett enyhén toporzékolva – Cseppet sem érdekelte sem a pénz, sem pedig a fenyegetés!
- Hogy mit csináltál? – ráncolta szemöldökét Somfai.
- Hát… próbáltam ráijeszteni…
- És mégis mivel, te istenbarma?! – akadt ki Somfai Félix.
- Ne beszélj így velem! – kezdett megint könnyezni Takács, de erre a doki odalépett, és egy hatalmas pofont kevert le az ügyvédnek.
- Mit mondtál neki?! – üvöltött.
- Hát… - szipogott a tenyeres után Takács – Azt, hogy rossz hírét fogom kelteni, és jogilag fogom kikészíteni – mondta, és ezen Somfai Félix nagyot nevetett, miközben a fejét fogta.
- Komolyan azt hitted, hogy Barabás Gábort ezzel meg fogod ijeszteni? Ó, te idióta hülyegyerek! – sóhajtott, majd folytatta – Barabásnak szinte minden hónapra jut egy balhé, ahol nálad komolyabb emberekkel veszi fel a kesztyűt „jogilag”, és akár nyer, akár veszít, mindig teletömött zsebbel távozik! Ráadásul puszipajtás az egész rendőri állománnyal, és te pont őt akartad megfenyegetni? – kérdezte már halkabban, és Takács lesütött szemekkel, elvörösödött fejjel válaszolt.
- Bocsáss meg.
- Azzal már tele a padlás – legyintett beletörődötten a doki – Az egész környék azt bámulta, ahogy rendőrök hada darabokra szedi a házamat, a kertemet, a hírnevemet. Hogy lehettem ilyen marha? – kérdezte magától – Miért gondoltam fél percig is, hogy tényleg bele tudsz szólni? Én marha – csóválta a fejét elégedetlenül.
- Bocsáss meg, kérlek – sírta el magát, majd letérdelt Somfai elé, és elkezdte kicsatolni a férfi övét – Jóváteszem szerelmem, ígérem – mondogatta.
- Mit művelsz? – lépett arrébb dühösen a férfi.
- Amit annyira szeretsz – mondogatta – A számba akarom venni, tudom, hogy azt mennyire szereted – erőlködött – Add a számba, kérlek, add nekem! Akarom! – csúszott a földön Somfai felé, aki dühösen ellökte térdével az ügyvédet.
- Hagyj már békén!
- Másra vágysz, szerelmem? – kérdezte a földön hempergő férfi – Fürödjünk együtt! Mindenem a tiéd, azt teszel a testemmel, amit csak akarsz – nevetett még mindig könnyes szemekkel, és ekkor a doki is színt vallott:
- Nem tudom, hogy akarom-e ezt az egészet – mondta, és erre Takács is felkelt a földről. Arca eltorzult, kezeit pedig ökölbe szorította:
- Ezt mégis hogy érted? – kérdezte már határozottan.
- Sajnálom, Péter – mondta Somfai – Pár napja megismerkedtem egy cserbenhagyott várandós fiatal lánnyal.
- Miféle lánnyal? – vonta kérdőre féltékeny hangon.
- Olyannal, aki nagyon komoly hatással volt rám! – válaszolt mérgesen.
- Te… megdugtál egy nőt?! – vált egyre dühösebbé Takács, és erre Somfai olyan közel hajolt az ügyvédhez, hogy orruk majdnem összeért. Szemeik szikrákat szórtak, ahogy indulatokkal töltve válaszolgattak egymásnak:
- Nem dugtam meg! De a sztoriját hallgatva… segítenem kellett magamon!
- Hogy mi?! – akadt ki Takács.
- Jól hallottad! – nyomta meg a hangsúlyt – És közben nem gondoltam rád. Sőt, eszembe sem jutottál! Végig a lányra gondoltam!
- És mégis mit adhat neked egy nő, mi? Csak én tudom, hogy mire vágysz!
- Akkor azt is tudod, hogy rád már egyáltalán nem!
- Ugyan! – vigyorgott gúnyosan Takács Péter – Sokszor még engem sem tudtál rendesen megkefélni! Azt hiszed, egy nőnek elég lesz, ha kettőt löksz rajta és teleélvezed? Tévedsz, szívem! Ezt csak én néztem el neked oly sokszor! Pedig kívántalak, veszettül kívántalak, de nem szóltam egy rossz szót sem! – vágta a fejéhez.
- Mocskos vagy – reagált Somfai – Soha többé nem akarlak látni! Végeztem veled! – mondta dühösen, majd ellépett Takácstól, és az ajtó felé vette az irányt. Az ügyvéd erre megint megváltozott, és szipogva próbálta menteni a menthetőt:
- Szerelmem, ne haragudj, kérlek! – mondogatta – Nem tudom, mi ütött belém, nem akartalak megbántani, csak mérgemben mondtam! – próbálkozott hasztalan.
- Viszlát, Péter! – csapta be az ajtót Somfai, Takács pedig a földre zuhanva zokogott:
- Gyere vissza, kérlek! – bőgött – Elintézem Barabást is, és a lányt is, csak ne hagyj itt szerelmem! Nem akarom, nem akarom, nem akarom! – püfölte a padlót, de Somfai nem ment vissza…

folyt.köv.