28.

Rohamos léptekkel érkezett el a másnap reggel. Már hét előtt az irodában volt Kis Zoli, Csendes Patrik és Adél.
Még mielőtt azonban bármibe belekezdhettek volna, be kellett gyűjteniük a korábban magáról megfeledkező írót, aki cseppet sem érezte magát kellemetlenül a rácsok mögött töltött éjszaka után.
Külön kérése volt, hogy ne egyedül kelljen lennie, ezért összezárták néhány másik bűnözővel, akiknek a hangját már a folyosón lehetett hallani.
- Mi a fene történik? – kérdezte Patrik a cellákhoz érve az őrt.
- Az író egyfolytában vicceket mesél a többieknek – válaszolt a pocakos férfi, és ekkor már hallották is Barabás hangját, és a vicc csattanóját:
- Erre azt mondja a pap: „Fiam, téged az Isten is köcsögnek teremtett!” – fejezte be, és persze megint nagy röhögés tört ki.
- Jézusom! – fogta a fejét Kis, Adél pedig halkan kuncogott. Patrik kinyittatta a cella ajtaját, ahol négyen ülték körbe Barabást.
- Gyerünk te vicces fiú, ideje melózni! – szólt neki.
- Bocs srácok, de mennem kell! – pacsizott le Barabás a többiekkel – A könyveket pedig beküldöm nektek még ma! – köszöntek el egymástól, majd elindultak a lift felé:
- Ezek tök jó arcok! Miért kell itt dekkolniuk? – állt értetlenül a dolgok előtt az író, de Kis megviccelte:
- Egyikük sorozatgyilkos, a másik féltékenységből feldarabolta a nejét, a harmadik pedig pedofil. A negyediket tegnap hozták be illegális fegyvertartás miatt.
- Hogy mi? – kerekedtek ki az író szemei, és ekkor már nagyot nevettek a nyomozók.
- Csak szívatunk haver! – adott egy „pofont” Patrik Barabásnak – Ezek is lelépnek holnap reggel.
- Ez nem vicces! Tényleg elhittem, hogy ilyen lökött állatokkal raktatok össze – mondta miközben beszálltak a liftbe.
- Elmondom, hogyan fogjuk csinálni – kezdte Kis – Mindenki fog egy lemezt, és elkezdi meghallgatni. Közben feljegyzik a fontosabb részeket, és a későbbiek folyamán döntünk. Az eddigi áldozatok hozzátartozóinak hanganyagával kezdjük, így talán valamivel könnyebb lesz – adta ki az utasítást a rangidős, és ezzel mindenki egyet is értett, bármennyire is unalmasnak tűnt elsőre, hogy minden egyes hanganyagot végig kell hallgatniuk.
A liftből kilépve egy fiatal, bajszos rendőr állította meg őket kartondobozzal a kezében:
- Nyomozók, ez még fontos lehet! – nyomta Patrik kezébe a dobozt.
- Mik ezek? – kérdezte Adél.
- Üvegpoharak.
- Minek nekünk üvegpohár? – érdeklődött Barabás.
- Mint kiderült, Somfai doktor minden betegének névre szóló pohárral kedveskedett. A tulajdonosok nevei bele vannak gravírozva, ezeket használták a rendelések alkalmával.
- Micsoda figyelmesség! – mondta gúnyosan Kis – Köszönjük!
- Jó munkát! – tűnt el a fiatal rendőr.
- Ez nem is rossz! – emelte hangját Barabás, miközben megint a copfjával bíbelődött.
- De nem ám! Mindenekelőtt megkeressük a hangfelvételekhez tartozó poharakat. És ha valakinek nem lesz meg a „párja”, az bizony előrébb lép a listán – vigyorgott elégedetten Kis.
- Aztán pedig megkérdezzük róla a dokit is – így az író.
- Ahogy maga kérdez, úgy előbb kerül vissza a „rajongói” közé két emelettel lejjebb. Na, lássunk munkához! – lépett be az irodába Barabással együtt, de Adél és Patrik még egy percre kinn maradtak:
- Mondanom kell valamit! – csukta be az ajtót a nő.
- Most? – kérdezte értetlenül Patrik – Nem ér rá később?
- Nem! – vágta rá, majd suttogni kezdett – Kettőnkről van szó.
- Valahogy sejtettem, de most tényleg nem ez a legalkalmasabb pillanat.
- De nekem akkor is el kell mondanom, még mielőtt belekezdünk ebbe az egészbe – erőlködött a nő.
- Hallgatlak – adta fel a férfi.
- Rövid leszek és tömör – nézett inkább oldalra Adél – Nem folytathatjuk a dolgot. Vége van.
- Mi van? – vált érdeklődőbbé Patrik.
- Jól hallottad – suttogta továbbra is – Nekem nem ez az utam, és neked sem. Szeretem a férjemet, akármit is tettem. Megpróbálom helyrehozni a házasságomat, így döntöttem.
- Ez komolyan mondom, nem igaz – vágta csípőre kezeit a férfi, miközben kínjában mosolygott is a hallottakon.
- Nevess csak. Gondolj egy olcsó kis kurvának, nem ellenkezem! – emelte a hangját, de Patrik csitította.
- Tudod mit? Amint túl leszünk ezen az egész Somfai féle baromságon, majd megbeszéljük! Megértem, hogy most feldúlt vagy, kimerült, meg minden, de ennek akkor sem ez az elintézési módja – győzködte a nőt, aki ekkor előállt a már végérvényesnek vélt tervével:
- Ha a Somfai ügy lezárul, nem dolgozom többé veletek.
- Tessék? – vált most komolyabbá Patrik.
- Amint a végére érünk, egy nyugisabb munkát fogok kérni a kapitánytól, és valószínűleg meg is fogom kapni. Csak így tudok megszabadulni tőled.
- És a kísértéstől is, igaz? A kísértéstől, és a kételytől, amit én jelentek! – vágta hozzá gúnyosan Patrik.
- Ez részemről nagyon bátor és határozott döntés! – mondta szúrós tekintettel Adél.
- Nem! – rázta a fejét Patrik – Ez a leggyávább lépés, amit tehettél ebben a helyzetben!
- Gondolj, amit akarsz! Így lesz, és kész! – emelte utoljára a hangját Adél, majd nem várva meg a választ, ő is belépett az irodába…

folyt.köv.