29.

( 18+ )

A viszonylag gyorsan lezajlott vita után Adél és Patrik megpróbált a munkára koncentrálni, de ez nem mindig ment simán számukra.
A tetovált nyomozónő rögtön vállalta, hogy az egyik arrébb eső helységben átnézi a poharakhoz tartozó hanganyagokat, addig sem kell Patrikot néznie a körasztalnál ülve, felvételek hallgatása közben.
Ez idő alatt Barabás, Kis és Csendes a felvételekbe merülve jegyzetelgettek, de semmi különöset nem találtak.
Kis idő elteltével megjelent Adél is, és ekkor megszabadultak a fülhallgatóktól:
- Találtál valamit? – kérdezte az író.
- Sajnos nem – rázta a fejét – Minden egyes hanganyaghoz megvan a névre szóló üvegpohár is. A most hallgatott háromhoz is – mutatott az asztalra.
- Nem gond – legyintett Kis – Akkor most ön is kap egy fülest, és egy lemezt – dobta oda neki Kis a szükséges tárgyakat – Hosszú napunk lesz – vigyorgott, majd folytatta a felvétel elemzését, és így tettek a többiek is.
Barabás figyelmét némileg elvonta az, hogy kiszúrta Adél és Patrik közt a fagyos hangulatot, de jól tudta, ezzel most nem foglalkozhat.
Adél is helyet foglalt az asztalnál, majd lehajtott fejjel hallgatta az első lemezt, amit elé tett Kis Zoltán…

Egész nap zajlott a megfeszített munka. Szinte alig-alig szóltak egymáshoz a felek, még szünetet sem engedélyezett nekik Kis, csakis egyesével, hogy három ember mindig legyen, aki a hanganyagokkal van elfoglalva.
Sok volt a felvétel, és egyet sem zárhattak ki anélkül, hogy végig ne hallgatták volna.
Ennek következtében sokszor totális unalomba fulladt az egész, de egyetlen percnyi kihagyást sem engedhettek meg maguknak sem a nyomozók, sem pedig Barabás.
Már este nyolc óra is bőven elmúlt, amikor is Adél csapott az asztalra jelezvén, hogy mindenki álljon le:
- Mi a baj? – kérdezte Kis.
- Azt hiszem, ez lesz az! – emelte a hangját a nő.
- Épp ideje, már majdnem elaludtam – nyújtózkodott Gábor, de Patrik egy szót sem szólt, csak várta a fejleményeket.
- Hallgatom, Adél – dőlt hátra egy pillanatra Kis, pedig a látszattal ellentétben cseppet sem volt nyugodt:
- Szamosi Sztella anyagát hallgatom éppen. Elég figyelemre méltó – állt fel a nő, majd betette a lemezt az irodában levő számítógépbe, és felhangosította azt, de előtte elmondta a lényeget:
- A nő meglehetősen szabad szájú, és véleményem szerint fel is izgatta Somfait. Arról beszél, hogy egy számára vadidegen pasi az első együtt töltött éjszakán teherbe ejtette, aztán köddé vált.
- És mi ebben olyan furcsa? – akadékoskodott direkt Patrik.
- A nő meg akarja tartani a kicsit, Somfai pedig segítséget ajánl neki. És szerintem éppen a mi Takács ügyvédünket, aki Gábort is meg akarta szorongatni – mutatott az íróra, aki ezen jót derült.
- A kis köcsög nem is sejtette, hogy rossz fát készül lehugyozni, ha velem kezd.
- Mutassa csak! – dőlt előre érdeklődve Kis, majd Adél elkezdte bejátszani a fontosabb részeket:

„- Tudja, én nem vagyok prűd. Kimondom, amit gondolok, és sosem kertelek… Hát jó… Van egy srác. Egy építkezésen dolgozott közel az üzlethez, ahol én pénztáros vagyok. Szinte minden nap bejárt, még akkor is, amikor szabadnapos volt…
Az első alkalmak még nem is annyira érdekeltek, elvégre mindennaposak a beszólások, szexuális ajánlatok…
Aztán ez a srác egyre jobban nyomult, egyre erőteljesebben, és nem tagadom, felkeltette az érdeklődésemet. Régóta nincs senkim, egymagam élek albérletben, amit ha kifizetek hó elején, alig marad valami. Persze van némi megtakarított pénzem, de azt úgy kezelem, mintha nem is lenne. A lényeg, hogy azon kaptam magam, hogy folyton rá gondolok…
- Úgy érti, érzelmileg kezdett kötődni a férfihoz?
- Nem. Dugni akartam vele”

- Ez kezd érdekessé válni – vigyorgott Barabás.
- Folytassa, Adél! – sürgette a nőt.

„Mindenáron érezni akartam, és arról fantáziáltam, hogy egyszer csak kiránt a pénztárból, leszaggatja rólam azt az idióta egyen-nadrágot, és kegyetlenül megkúr hátulról…
- Kérem, folytassa a saját stílusában. Se több, se kevesebb. Csak folytassa…
- Szóval… Engedtem neki, sőt, alig vártam, hogy randizni hívjon. Milyen elfuserált egy szó ez, „randi.”
- De nem pont erre várt?
- Eleinte nem érdekelt, aztán meg csak azt akartam, hogy leteperjen. A két véglet volt nálam, a romantikázás, meg ezek a nyálas baromságok kimaradtak.
Így felajánlottam neki, hogy nálam, a lakásomban is vacsorázhatunk.
- Erre ő?
- Nem kellett kétszer mondanom. Még aznap este meglátogatott. A romantikus vacsora végül egy fagyasztott pizza megsütése lett, de már közben is csak egymással foglalkoztunk, ha érti, mire gondolok…
- Sajnos nem értem… Kérem, el sem hinné, milyen fontosak a részletek!
- Szóval… Amikor a pizzát néztem meg a sütőben, úgy hajoltam le előtte, hogy szinte mindent láthasson. Fontos, hogy ha a pasit felizgatja a miniszoknya és a falatnyi fehérnemű látványa, akkor még többet akarjon látni. És ő akart is…
Csak annyit éreztem a következő pillanatban, hogy erősen megmarkol hátulról, és tépi, szakítja, rágja le rólam a tangát.
- És milyen volt ő maga?
- Úgy érti jó volt-e?
- Úgy értem, mennyire volt jó? Milyen volt a technikája, a pénisze, hogyan érezte magát az idő alatt, míg a férfi magáévá tette?
- Miután rendesen kinyalt, benyúltam a nadrágjába… Óriási farka volt. Soha ekkorával még nem volt dolgom azelőtt, így mondanom sem kell, alig vártam, hogy beleüljek, vagy, hogy belém tolja… Nagyon nagyot dugtunk. Egész éjjel, a lakás minden szegletét végigkeféltük. Reggel pedig arra kért, hogy orálisan elégítsem ki. Megtettem. Ezt követően fogta magát, és lelépett dolgozni.
- Megbocsát egy percre? A bejárónőm csipogott”

- Most vajon hova ment? – kérdezte Patrik, mivel egyikőjük sem hitte el, hogy valóban a csipogás miatt lépett le a doki.
- Gondolom oda, ahova én is mindjárt – nevetett fel az író, és Adél is.
- Ideges a hangja – vakarta állát Kis – Menjünk csak tovább! – utasította a nőt, aki eleget tett a kérésnek:

„- Jól van, Doktor úr?
- Igen, minden rendben, csak egy problémás beteget kellett lenyugtatnom telefonon. Szóval a férfi otthagyta magát. Mi történt ezek után?
- Minden megváltozott. Ritkábban járt be az üzletbe, inkább egy másik kis közértet választott reggelente. Biztos forrásból tudom”

- Miért kérdezi meg, hogy jól van-e? – kérdezte Barabás, leállíttatva a felvételt.
- Valamit biztosan észrevett rajta, amit a beszélgetés legelején nem. Valami felkavarta, vagy megzavarta a dokit – elmélkedett Adél is.
- Tovább! – intett Somfai.

„- Szóval a lényeg annyi, hogy megkapta magát, aztán pedig ejtette. Ezért van itt? Ne értsen félre, de nők milliói járnak hasonló cipőben, mégsem keresnek fel emiatt szakembert.
- Nem is ez az oka annak, hogy felkerestem önt!
- Akkor nem egészen értem.
- Teherbe estem azon az éjszakán. Vitán felül áll, nem is védekeztünk, hagytam, hogy bennem élvezzen el, szóval nem kérdéses.
- Ó… Így már valóban érdekes. És mit szándékozik most tenni?
- Csak pár hetes a magzat. És amikor ez a srác megtudta, hogy mi történt, onnantól kezdve eltűnt. A kollegái még járnak be, tőlük érdeklődtem felőle, de falaznak neki a szemetek! Állítólag sürgősen vissza kellett mennie vidékre, és persze senki nem tudja a telefonszámát, de elhiheti, már nem is érdekel.
- Ez érdekes! Ilyet hasonló esetben még senki nem mondott. Kíváncsivá tett, Sztella!
- Meg akarom tartani a gyereket! Akkor is, ha az apja totálisan szarik az egészre! Ugyanakkor mégis kissé bizonytalan vagyok, hogy mi lenne a helyes jelen helyzetben. Mint említettem, egymagam élek albérletben, és nem akarom a gyerekemet kilátástalan jövőbe szülni. Az apjára pedig nincs szükségem. Egy olyan ember, aki nem vállalja a felelősséget a tetteiért, hanem inkább elfut, az én szememben az ilyen nem férfi! Most pedig tudni akarom, hogy önnek mi a véleménye erről, illetve azt, hogy milyen lehetőségeim lennének a jövőben? Továbbá van-e garancia arra, hogy a gyerek viszonylag rendezett körülmények közé szülessen?
- Nézze, Sztella! Adjon nekem két napot. Csak kettőt. Van egy remek, megbízható ügyvédem, aki teljes egészében különleges.
- De nekem nem futja ügyvédre. Az ön díját is épphogy ki tudtam szorítani.
- Azt nyugodtan semmisnek veheti. Kötelességemnek érzem, hogy segítsem az ilyen csodás embereket, mint ön. A pénzzel pedig nem kell foglalkoznia, sem az ügyvéd úréval, sem pedig az enyémmel. Garantálom, hogy amennyiben kitart a terve mellett, semmiben nem fog hiányt szenvedni…”

- „Teljes egészében különleges?” – ismételte Barabás.
- Takácsra gondolt, ez egyértelmű – véleményezte Patrik.
- Úgy beszél róla, mintha a szeretője lenne – elmélkedett Adél.
- Ez az egész furcsa. A nő megdugatja magát egy segédmunkással, aki ezzel teherbe is ejti. A faszi lelép, a csaj meg ott marad. Somfai pedig ingyen és bérmentve felajánlja neki a meglehetősen biztos jövőt úgy, hogy még a „teljes egészében különleges” ügyvédet is bevonja? – összegzett Kis.
- Ez több mint furcsa – állt fel a székéből Barabás, és ekkor Kis adta ki a következő utasítást:
- Adél, Patrik! Most azonnal ki kell derítenünk, ki is ez a Szamosi Sztella, és hol lakik!
- És utána? – kérdezte Patrik már a következő lépésre koncentrálva.
- Mindjárt fél tíz. A legjobb alkalom, hogy felkeressük, és begyűjtsük.
- Ha Somfai észjárását követjük, akkor meg akarja büntetni a nőt a bűnös gyermek miatt. Úgy, ahogy az előző kettőt is! – vált idegessé Barabás.
- Látja, pont ettől tartok én magam is…

folyt.köv.