31.

Miután Barabás is a földszintre ért, üldözőbe vette a Hungária körút irányába menekülő tettest.
Arról fogalma sem volt, hogy Kis és Csendes merre vannak, de ez most nem is érdekelte.
Kitartóan üldözte a maszkost, de csak lassan sikerült lopnia a távolságot, miközben ereje is fogytán volt.
A kései órában a kevés járókelő is megszeppenve állt odébb a rohanó emberek útjából, pedig Barabás többször is kiabált, hogy tartóztassák fel a menekülőt, de senki nem tett eleget a kérésnek.
A helyzetet csak nehezítette, hogy közben megcsörrent az író mobilja, aki futtában kapta fel azt:
- Mi van? – kérdezte levegő után kapkodva, miközben már majdnem a Stadionokhoz értek.
- Merre vannak? – szólt bele idegesen Kis.
- Mindjárt a metrónál! Biztosan arra akar meglépni! – hadarta el, majd letette a telefont, és újra az üldözésre koncentrált.
Cseppet sem tévedett a menekülési irányt illetően, ugyanis a tettes úgy próbálta lerázni magáról az írót, hogy átvágott az úttesten, egyenesen az aluljáró felé.
Barabást sem kellett félteni, így testi épségét nem kímélve szlalomozott a szerencsére kevesebb autó között, s végül sikerült elérnie a célt, ahol közelebb is került az üldözötthöz.
Az egyik metrószerelvény éppen beállt, ahova a maszkos férfinek sikerült bejutnia, de ekkorra már az író is ledolgozta a hátrányát, és ő is odaért.
Az a néhány utas, aki még a kocsiban tartózkodott – látva a nem mindennapi hajszát – gyorsan kimenekült, az ajtók pedig bezáródtak.
Így mindössze ketten maradtak ott, és a szerelvény elindult.
Minden jelenet a másodperc tört része alatt zajlott, ahogy Barabás futtában nekiugrott a fegyvert épp előrántó férfinek.
A halálos tárgy ennek következtében az ülésen landolt, majd a két férfi vadul csépelni kezdte egymást.
Mivel alaposan elfáradtak a nagy futásban, látszólag kevesebb figyelmet fordítottak arra, hogy védjék magukat.
Barabás első ütése pontatlan volt, így a szerelvény ablakát találta el, miközben ellenfele kibújt a szorításból, és azonnal ellentámadásba kezdett.
Az író ennek következtében két-három fejre mért ütést is bekapott, de a többit, hogy sikerüljön elkerülni megint egy „ölelkezésbe” ment bele, ami hatásosnak látszott.
Sikerült a földre vinni, és ezzel alaposan meglepni a tettest, akinek a magabiztossága meginogni látszott.
Az író ütései is betaláltak, de ő inkább ellenfele testét célozta. A szerelvény padlóján, egymáson forgolódva hol egyik került fölénybe, hol a másik.
Egyértelműen élet-halál harcot vívtak, melynek megjósolhatatlan volt a végkimenetele.
A maszkos valahogy fel tudott kelni, és a támadni készülő Barabást egy jól irányzott ütéssel „ültette” épp az ülőhelyre, de az író egy erős rúgással küldte a vele szemben levő ülésekre ellenfelét.
Szinte egyszerre pattantak fel, melynek a következménye egy újabb „döntetlenre” álló ütközet lett, csak most két lábon állva csépelték egymást.
Az egyik ilyen ütésváltás következtében éppen eltávolodtak egymástól, amikor is a metró vezetője behúzta a vészféket, s ennek következtében a tettes hatalmasat esett háttal, de Barabásnak még sikerült megragadnia az egyik kapaszkodót.
Az ajtók kinyíltak, a baj azonban az volt, hogy a lőfegyver is pontosan az idegen mellé csúszott, és ezt nem csak az író vette észre.
Nem kis kockázatot vállalva rontott volna neki megint ellenfelének, aki gyorsan felismerte a lehetőséget, és összesen két lövést adott le.
Az első pont annyira lassította le Barabást, hogy szinte ráesett a gyilkosra, és utolsónak vélt erejével letépte róla a maszkot.
Túl sokáig nem tudta fürkészni az arcot, mivel újabb lövés érte felsőtestét.
Ezután a férfi letolta magáról az írót, majd visszahúzta maszkját.
Tudta, hogy nincsen sok ideje, és az alagútban már látta a cikázó lámpafényeket, ezért menekülőre fogta a dolgot.
Kis és Csendes pár perccel később már a szerelvényben voltak, és döbbent arccal hajoltak Barabás felé, aki még valamelyest magánál volt.
- Ne mozogj! – mondta Patrik, és Kis már telefonált is.
- Azonnal küldjenek mentőt a Stadionokhoz, Barabás Gábor megsérült! – kiabálta idegesen – Lőtt sebek a felsőtestén, igyekezzenek már! – csapta le, majd sosem látott aggodalommal hajolt ő is az író fölé.
- Minden rendben lesz! – mondogatta, majd vékony pulóverét félbehajtotta, és az író feje alá tette.
- Láttam… az arcát…– súgta utolsó erejével Barabás Gábor.
- Jól van, később megbeszéljük! – fogta meg a kezét – Patrik, szóljon már annak az átkozott vezetőnek, hogy irányítsa vissza ezt a szart a Stadionokhoz! – adta ki az utasítást, közben pedig Barabás Gábor is lehunyta szemeit…

folytköv.