40.

Adél és Lóránt némán bámulták egymást, pedig jól tudták, mi fog következni.
A férfi azért még tett egy kósza kísérletet:
- Lehetőséget ajánlok, hogy megúszd ezt az egészet.
- Ó! – sóhajtott a nő – És mégis mi volna a te „nagylelkű” ajánlatod?
- Elmondod, hol van Barabás, és nem öllek meg – mondta, s erre a nő hangosan felnevetett, ami még inkább feldühítette a gyilkost.
- Hajlamos vagy megfeledkezni arról, hogy zsaru vagyok – mondta mosolyogva.
- Vagyis? – tárta szét kezeit a férfi.
- Vagyis nem mondok neked semmit, sőt…
- Sőt? – kérdezett vissza.
- Szerintem tudod, mi következik.
- Csak nem le akarsz tartóztatni? – nevetett most Lóránt.
- Kétlem, hogy erre sor kerülne – vonta meg a vállát Adél.
- Ne hidd, hogy lebecsüllek – figyelmeztette.
- Az valóban nagy hiba lenne. De mondd csak: ha még arra sem voltál képes, hogy két közvetlen közelről leadott lövéssel végezz az íróval, akkor szerinted én mit fogok most művelni veled? – fenyegetőzött a nő, és ez láthatóan meglepte férjét.
Még egy pillanatig ülve nézték egymást, majd elkezdődött…

Az első sikeres támadást Adél hajtotta végre, mivel gyorsabban eszmélt férjénél.
Egy hirtelen mozdulattal kirúgta maga alól a széket, majd két kézzel az asztalra tenyerelve, lendületből arcon rúgta Lórántot, aki ennek következtében a mosogató pulthoz esett.
Ezzel azonban még nem értek véget a nő pillanatai, aki másodpercnyi időt sem adott a férfinek, és már ütötte is, ahol érte.
Dühtől elvakultan csépelte a kegyetlen gyilkost, és ez az eszeveszett lendület meg is bosszulta magát:
A – javarészt – fejét védő férfi egy alkalommal sikeresen kitért az ütés elől, aminek következtében Adél is kizökkent az egyensúlyából, majd Lóránt egy megrendítő erejű könyökcsapással válaszolt.
Az arcot ért ütés után természetesen Adél is megingott, férje pedig ezt kihasználva újabb ütést mért rá ezúttal ököllel, amitől a nő az asztalra esett.
Ezúttal fordult a kocka, ugyanis a férfi volt az, aki nem hagyott időt Adélnak.
Két kézzel megmarkolta az asztalon fekvő nő nyakát, akinek az ütések következtében csúnyán vérzett a szája, és orra is.
A gyilkos kezei, mint egy satu, úgy tartották halálos szorításban Adélt, aki szintén két kézzel próbálta enyhíteni férje erejét, kevés sikerrel:
- Kár a gőzért Adél! – mondta – Áruld el, hol van Barabás, és gyorsan vége lesz! – próbálkozott, de ezzel csak az ellenkező hatást érte el, mint amit várt.
Adél két lábbal átkulcsolta Lóránt nyakát, így már ő is valamelyest vissza tudott támadni, de ez még kevés volt.
A nő úgy döntött, hogy feladja a két kézzel történő védekezést, és egyik kezével férje vérző karjára koncentrált.
A Patrik által meglőtt végtag egyre erősebben vérzett, és ezt kihasználva Adél valósággal belemart a sebbe. Karmolta, tépte, belemélyesztette ujjait, miközben marcangolni próbálta, és ez érezhetően gyengítette Lórántot.
Amikor már Adél is kezdett visszatérni a harcba, térddel fejbe rúgta a férfit, egymás után kétszer, ezt követően pedig nagy lendülettel, továbbra is összezárva férje fejét lerántotta magukat a földre.
Pár másodperc megint eltelt, mire felegyenesedtek, és most az első ütést Lóránt hajtotta végre, de Adél szinte azonnal válaszolni tudott rá egy jobbossal.
Ezt követően a férfi valósággal ráfutott a nőre, majd erősen megmarkolta és nekivágta a mosogatónak.
Adél megint a földre esett, s hiába kelt fel gyorsan, hátulról a férj megint „átölelte” nyakát.
Egyértelmű volt, hogy Lóránt így akarja eldönteni a küzdelem kimenetelét, mivel jó egy fejjel magasabb volt feleségénél.
Adél is dühös volt magára, amiért megint besétált ebbe a csapdába, de immár legalább tisztán látta a dolgokat, és kiismerhetővé vált számára férje harcmodora.
Ezúttal esélye sem volt arra, hogy kibontakozzon a gyilkos karok öleléséből, így máshoz kellett folyamodnia.
Szerencséjére elég közel álltak a pulthoz, így a nő megemelte lábait, kitámasztott a pultnál, és nagy erővel elrugaszkodott onnan.
Ezzel a mozdulattal most ő zökkentette ki férjét. A nagy lendület következtében szinte tolta a férfit hátrafele megtorpanás nélkül, mivel jól tudta, akkor lesz esélye, amikor a falnak ütköznek.
A végállomást azonban a vitrines szekrény jelentette, aminek üvegét be is törte Lóránt feje, ahogy becsapódtak.
Adél érezte, hogy most jöttek el az ő percei. Nagy erővel hátrafejelt, ami férje állát találta el, amitől egy pillanatra alaposan megtorpant.
Ezután kétszer is ágyékon rúgta sarokkal, ami után pont annyira görnyedt meg a férfi, hogy egy magasságba került Adéllal.
Ezután már könnyebb volt szabadulni az alaposan meggyengült szorításból, majd a nő – még mindig háttal állva férjének – először jobb, majd bal könyökkel csapott hátra, és ez már elegendőnek bizonyult, hogy újra szembeforduljon Lóránttal.
Innentől kezdve csak az maradt Adél célja, hogy lehetőleg a vitrin fogságában tartsa a gyilkos férfit, és újra önkívületi állapotban kezdte ütni őt.
Az ütések testre és fejre egyaránt betaláltak, miközben a nyomozónő igyekezett egy minimális távolságot tartani.
A vitrin üvegszilánkjai helyenként megsértették Adél kezét, de ezzel egészen addig nem is foglalkozott, mígnem egy nagyobb darab üveg az egyik ütés következtében fel nem csúszott kézfejébe.
Halk nyögés kísérte a történteket, amikor is Lóránt arrébb taszította a nőt, aki mérgében egy talpaló mozdulattal „visszaküldte” eredeti helyére, mielőtt kiszabadulhatott volna.
A súlyos sérülést szenvedő Adél azonnal felfogta, hogy most el kell felejtenie a fájdalmat, mert vitathatatlanul nyeregben van.
Újra a férfihez lépett, majd jobb kezével megmarkolta fültövét, ballal pedig a mellettük levő, még ép vitrinajtó kilincsét megmarkolva valósággal belehúzta Lóránt fejét az üvegbe.
A férfi ekkor félig-meddig már átlógott a kereten, majd Adél újra nagy erővel rugdalni kezdte térdhajlatát, hogy „alacsonyabbá” tegye a férfit.
A gyilkos utolsó erejével megpróbált felállni, de a nő bődületes erővel tarkón rúgta, aminek következtében Lóránt lefejelte a keret alsó részét.
Ezután óriási üvöltés remegtette meg a ház falait. Olyan hangos, hogy még a kemény nyomozónő is meghátrált egy pillanatra.
Amikor a férfi felnézett, csak akkor vált világossá Adél számára, hogy a rúgás után Lóránt úgy fejelte meg a keretet, hogy egy nagyjából hat centiméteres üvegdarab mélyen a jobb szemébe fúródott.
Lóránt teljesen kikészült, céltalanul akart ütni mindenfelé, de mivel pont átlógott a már instabillá váló kereten, így ütései elakadtak.
Adél innentől kezdve már szinte biztosra ment. Fejvesztve kezdte rugdalni férje lábát, hátát, fejét, majd amikor már teljesen a vitrinkereten feküdt, ütni kezdte Lórántot.
Esélye sem volt már a gyilkosnak, mivel Adél is totálisan elvesztette a fejét, ahogy az elmúlt időszak minden fájdalmát beleadta a támadások erejébe.
Végezetül pedig úgy szájon térdelte férjét, hogy az a vitrinajtóval együtt kiszakadva elterült a szőnyegen.
Amint Adél látta férje bukását, ő is összeesett a fáradtságtól, és épphogy megemelve fejét bámulta a páhogó férfit…

folyt.köv.