42.

Adél csak óvatosan nyitotta ki szemeit. Szinte semmit sem érzett, csak kábán forgatta szemeit a kórteremben.
Néhány perccel később Kis és Csendes lépett be a szoba ajtaján.
A nőhöz sétáltak, majd némi várakozás után a kopasz nyomozó szólalt meg:
- Hogy érzi magát? – kérdezte halkan.
- Nem… haltam meg? – nézett továbbra is meredten, és most aggódó tekintettel Patrik válaszolt:
- Szerencsére nem. Sok vért vesztettél, de még időben megtaláltunk.
- És Lóránt? – érdeklődött kicsit élénkebben Adél, és némi várakozás után válaszolt Kis.
- Ő meghalt. Vagy ő, vagy maga. Hatalmas küzdelmet nyert meg, Adél – mondta elismerően.
- Minden bizonyíték megvan. Minden, ami elegendő – bólintott Patrik, ám a nő most nem tudta, mit is érezzen, ezért Kis szólt pár szót:
- Azt viszont tudniuk kell, hogy alaposan meg fognak változni a dolgok. Sajnos ez az egész a maguk tiltott kapcsolatának köszönhető. Fogalmam sincs, hogyan fogjuk ezt elsikálni. A kapitány minden bizonnyal választás elé fogja állítani magukat, de ezt igazából csak ő tudhatja. Azt hiszem, ez a hármas mindenképpen felbomlik, én pedig nyugdíjba megyek – mondta kicsit sajnálkozva.
- És mi van az ügyvéddel? – érdeklődött Adél.
- Takács egy idióta homokos balek. Nincs értelme vele foglalkozni – legyintett Patrik.
- Na jó, ennyi elég! – lépett közbe Zoltán – Hagyjuk Adélt pihenni. Később beszélünk! – lépett el az ágytól.
- Egy perc, és megyek! – intett Lóránt.
- Rendben, a büfében megvárom! – mondta, majd kilépett az ajtón.
Patrik óvatosan megfogta Adél kezét, majd ennyit mondott:
- Nagyon örülök, hogy jól vagy, és ha ez számít valamit… Őszintén sajnálom, hogy ez történt… Nem is tudom, mit mondjak…
- Nem kell semmit mondanod – szipogott Adél – El fog múlni ez az egész, csak most olyan nehéz… elvégre… megöltem a férjemet – hunyta le szemeit.
- Vagy te, vagy ő… Nem volt más választásod.
- Tudom – mondta a nő – Csak most még nehéz…
- Megyek – próbált szabadulni a helyzetből Patrik – Pihenned kell – engedte el a kezét Adélnak, majd az ajtó felé vette az irányt, de a nő még időben utána szólt:
- Patrik!
- Igen? – fordult meg.
- Ha ennek az egésznek vége lesz… és kikerülök innen… - maradt csendben a nő, mert nem tudta, hogyan fejezze be a mondatot, de a férfi segített neki, és csak ennyit mondott:
- Igen – bólintott mosolyogva, majd kilépett ő is az ajtón, ahol Kis Zoltán várta:
- Nem azt mondta, hogy a büfében lesz? – kérdezte.
- Gondoltam mégis megvárom itt – vigyorgott, majd elindultak.
- Barabással mi a helyzet? – érdeklődött Patrik.
- Még a golyókat is alig szedték ki belőle, de már Erdélybe akar menni.
- Minek?
- Új regényt akar írni. Valami Drakulás baromságot.
- Még az is lehet, hogy vele tartok. Jót tenne most egy kis pihenés – mondta, majd beszálltak a liftbe…

vége