Vigyen el az Ördög!

Vigyen el az Ördög, te kiéhezett kísértet!
Elmémben a kétely – mondd – olyan nagyúr miért lett?
Miért nem hagysz ülve, csak állok, s reád várok,
Véremnek szidlak, de soraimban hozsannázok
rólad, te Ördög, a Pokolba már véled,
ha megkísértesz, bennem mindig megdagad az élet
érted, – ha érted – megőrülök érted,
Fájni fog, hogy lesz más is ki közeledbe férhet!

Vigyen el az Ördög, te szexre éhes állat!
Mit keres már megint a nyakamban két lábad?
S miért dőlök előre, hátra, és megint csak előre,
Ha újra beléd haraphatok, akkor kapok erőre,
De fogadalmam mit sem ér, és sokan meg is unták,
Hogy szeretnek az asszonyok, de még jobban a többiek
Kiket nem vitt el ez Ördög, sőt, állandóan hozta,
Elbódított galádul, aztán mind kardomba húzta!

Hát vigyen el az ördög, te asszony, meg a többiek,
Remélem a végeredmény nem lesz olyan durva,
mert elkapsz a kádban, a kocsiban, elkapsz az asztalon
Legyintek a sorsomra, mert ezt már úgyis elrontottam
Szóval nem csak szóval szőnék szerte szexuális szálakat,
Pár méterre még a part, de mégis visz az áradat,
És fogadalmam mit sem ér, hiába is harcolok,
Szeretnek a többiek, és imádnak az asszonyok…