Emlékül

Hóval fedett hegytetőn, ha megpihen az éjjel,
A fájdalom a pokrócát is úgy magára húzza,
Hogy nem hat rá a könyörgés, a céljától sem tér el,
Makacsul tart igényt ma a november húszra…

Átugranám dátumod, csak csend lenne a sorsod,
Félretennék mindent mi a búcsúzással jár,
Újra mondom imám néked, de elmúlásról morgod,
Hogy semmi nincs, mi megállíthat: Neked ennyi jár!