| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: A Sárkány Lovagrend I/2
Szerző: Baggio011 - Bazsó Gábor
(12-29-2019 @ 01:26 pm)
:
2.
Az események nem feltétlen követik a történelmet, és a helyszínek bemutatása sem igazodik a valósághoz! A regény javarészt a képzelet szüleménye!
Bukarest, Románia
Napjainkban
A román főváros egyik szűk kis utcájának pincéjében, a legnagyobb titokban tartottak megbeszélést az újkori Sárkány Lovagrend vezető tagjai.
Az évek során mindössze öten maradtak a Drakula gróf feltámadását megakadályozó rend tagjai közül, a további tizenkilenc személy a környező országok területén hírszerzőként látta el ősi feladatát, kiegészülve néhány segítővel.
Az öt legrégebbi tag: Victoria, Gheorge, Vincent, Ben és Luca.
Gheorge volt a rangidős, és a legnagyobb tudás is az ő birtokában volt, míg Victoria higgadtsága számtalan alkalommal nagyon jól jött az olykor feldühödött másik három tag lecsillapítása érdekében.
Ben volt a legfiatalabb, és ezáltal a leginkább forrófejű is, míg Vincent és Luca minden erejét és energiáját a Fekete Sárkány tagjainak felkutatására, és azok elpusztítására fordította.
Míg a Sárkány lovagrend a gonosz feltámasztása ellen küzdött, addig a Fekete Sárkány tagjai annak életre keltéséért tevékenykedtek.
Az öt tag leült a dohos kis pince asztalához, majd vezetőjük, a hetvenkettedik életévében járó, már ősz hajú, alacsony, pocakos és szintén ősz szakállas Gheorge belekezdett beszédébe:
- Barátaim – kezdte higgadtan, míg a többiek feszült figyelemmel lesték minden szavát – Új veszély fenyeget minket.
- Miféle „veszély?” – kérdezte Ben egy apró mosollyal arcán. Láthatóan félvállról vette a dolgot, de a többiek csendben várakoztak.
Ben magas, vékony testalkatú fiatal erős férfi volt. Állandóan borostás arca, és kialvatlan tekintete hosszú és átmulatott éjszakákról árulkodott, ám a rendhez való tartozást mindig mindenek fölé helyezte.
Óriási reménységnek tartották a huszonhat éves, és ezzel a legfiatalabb tagot.
A szúró és vágószerszámok nagy szakértője volt, ruházata minden területén megtalálható volt egy-egy halálos tárgy.
- Hírszerzőink tudatták, hogy ellenségeink újból aktivizálták magukat. Szófiában, Varsóban és Budapesten is felbukkantak a Fekete sárkány tagjai.
- Az nem is baj! – pattant most fel Ben – Már csak egy helyre kell terelni őket, és akkor egyszerre végezhetünk mindegyikkel.
- Félek, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű – szólalt meg most Luca, miközben hosszú fekete haját idegesen füle mögé „fésülte” kezeivel.
A kinézete olyan volt, hogy bárki, aki sok horror filmet látott joggal feltételezhette volna, hogy maga Drakula gróf modern verziója áll vele szemben.
Ezt Luca is jól tudta. Félelménél csak rajongása és érdeklődése volt nagyobb a negyvenéves férfinek, de sosem feledte el, mit is szolgál valójában.
- Soha nem fenyegette még ekkora veszély az emberiséget. Túl közel kerültek a megoldáshoz, mi pedig csak toporgunk egy helyben – mondta nyugodtan Gheorge, pedig legbelül valójában nagyon is aggódott.
- A pecsét kell nekik, igaz? – szólt közbe most Victoria.
Formás fenekéig érő tűzpiros haja rakoncátlanul hullott le vállai mellett a Krisztusi korban járó szeplős arcú nőnek, miközben szigorú tekintetével a többieket pásztázta. Az a fajta volt, akit sosem lehetett pontosan megítélni, mert semmilyen érzelem nem látszódott rajta.
- Attól tartok rájöttek a titok nyitjára – ismerte el a rangidős – Hosszú éveken át sikerült félrevezetnünk őket, ám most mégis rájöttek.
-Hát akkor találjuk meg mi azt az átkozott pecsétet! – pattant fel idegesen Vincent – Mert ugyebár erről van szó, nemde? – nézett kérdőn Gheorge-ra.
Vincent volt a csapatban a leglazább, és leghumorosabb tag. Állandóan hátrazselézett fekete hajához fekete körszakáll párosult. A rend férfi tagjai közül ő volt a legjóképűbb.
A harminchat éves férfit mindig is gyengéd érzelmek fűzték Victoriához. Gheorge folytatta:
- Ha minden ilyen egyszerű lenne, már én magam mentem volna el Luxemburgi Zsigmond pecsétjéért. A probléma mindössze az, hogy fogalmunk sincs, hol lehet. A bukaresti egyetemről már régen eltüntették elődeink, de nem tudjuk, hogy hová rejthették el.
- Ugyan! – legyintett megint Ben – És ha meg is találják, mire mennek vele? A kezükben lesz valami fontos tárgy, ez tény. De arról fogalmuk sincs, hol és hogyan kell használniuk.
- Tévedsz, Ben! – szólt rá most Victoria – Azzal, hogy évekkel ezelőtt bezárták az addig turistáknak való törcsvári kastélyt, szinte azt is elismerték, hogy Drakula gróf holtteste ott van valahol – vett mély lélegzetet a szintén nagy tudású, higgadt nő.
- Ugyan már! – hitetlenkedett ismét Ben – Csupán azt ismerték el, hogy a kastély már öreg, elhanyagolt, és veszélyes – sorolta.
- Victoriának van igaza – hajtott fejet előtte Gheorge – És ha jól sejtem, a többit is tudod, ugye?
- Azt hiszem.
- Akkor hallgatunk, Szépségem – tette karba kezeit a meglehetősen jóképű ám laza és humoros Vincent, aki nem tagadta, hogy mindig is odáig volt a nőért.
- Már jó ideje letelt az ötszáz év. Egészen pontosan ötszázharmincöt – folytatta Victoria ügyet sem vetve Vincentre – A Fekete sárkány tagjai soha nem látott buzgalommal vetették bele magukat a pecsét keresésébe egészen Isztambulig.
Ez a fajta „lelkesedésük” mindenképpen aggodalomra ad okot. Ha sürgősen nem teszünk valamit, akkor félő, hogy előbb vagy utóbb megtalálják a pecsétet, és akkor…
- Feltámasztják III. Vlad Tepest, azaz Drakula grófot! – vágott közbe kicsit gúnyosan Vincent.
- Ha nem hiszel benne, akkor miért vagy a Sárkány lovagrend tagja? – vágott vissza Victoria, de Vincent továbbra is kacérkodott vele:
- Szépségem, neked én mindent elhiszek.
- Elég legyen! – emelte fel a hangját Gheorge, és ezzel be is fejeződött az incselkedés.
- Azt hiszem, remek ötletem támadt! – pattant fel Ben – Vincent, Luca és én egyenként felkutatjuk a „rosszfiúkat”, és leszámolunk mindegyikkel. Véleményem szerint ez a leghelyesebb – vázolta meglehetősen egyszerű tervét Ben, de a fondorlatos észjárásáról is ismert Luca azonnal ellenezte a dolgot:
- Csak időpocsékolás – legyintett a székében ülve, miközben újra füle mögé szorította előrelopakodó fekete tincseit – Ha el is kapunk egyet-kettőt, azzal is csak az ő malmukra hajtjuk a vizet. Amíg mi keresgéljük a marhákat, a többiek kényelmesen besétálnak a kastélyba, és felverik a grófot.
- Egyetértek – bólintott Gheorge, majd Ben láthatóan kicsit megsértődött ezen – Akkor hát?
- Szerintem hagyjuk a „kutatómunkát” a Fekete Sárkányosokra. Sőt, bízzunk benne, hogy megtalálják az öreg Zsigmond pecsétjét – vigyorgott Luca.
- Megbolondultál? – kérdezte szemeit ráncolva egy apró kacajt megeresztve Victoria.
- Cseppet sem! – húzta ki magát büszkén a férfi – Javaslom, hogy kiránduljunk egy nagyot. Pihenjünk pár napot a törcsvári kastély melletti kis „Drakula táborban”, elvégre nyár kellős közepe van. A kastély úgyis le van zárva, mi pedig a szomszédságában élvezhetnénk a nyaralást, alaposan szemmel tartva a környéket – vázolta Luca, és az ötlet tetszett Gheorge-nak is.
Ő már jól tudta, mit akar mondani a férfi, így a legidősebb tag fejezte be a mondatot:
- És amint megjelennek a Fekete Sárkányosok a pecsétjükkel, mi azonnal le tudunk csapni rájuk. Egyszer s mindenkorra leszámolunk velük, és a pecsét végre biztonságos helyre kerül – lelkesedett most az öreg.
- És mi van akkor, ha mindez nem sikerül? – bátorkodott feltenni a jogos kérdést Victoria, és ezen mindannyian elgondolkodtak egy percre, majd újból Gheorge válaszolt:
- Akkor Victoria… Drakula gróf több, mint ötszáz év után feltámad… – várt ki – Akkor pedig Isten irgalmazzon nekünk…
(1129 szó a szövegben) (147 olvasás) 
|
[ Vissza: Baggio011 - Bazsó Gábor | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
