| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: A Sárkány Lovagrend I/3
Szerző: Baggio011 - Bazsó Gábor
(12-30-2019 @ 09:30 pm)
:
3.
Budapest, Magyarország
Valahol egy általános iskola ötödik osztályában
Az első emeleti ötödikes osztályban éppen történelem óra vette kezdetét.
A tanárnő még a naplóval bíbelődött, míg a kis „tejfölfejű”, virgonc Valentin padtársával, Kingával nevetgélt halkan.
A kettejük barátsága már az első osztálytól kezdve töretlen volt, szinte elválaszthatatlanok voltak.
Minden reggel együtt mentek iskolába, együtt jártak külön angolra, és péntekenként együtt mentek hamburgerezni iskola után a közeli gyorsbüfébe.
Valentin, és vékonyka, szintén szőke göndör hajú kis barátnője még az érdeklődési körben is egyezett.
A mindig beszédes fiú most is éppen valami fontosat súgott Kingának, de a csinos ám annál határozottabb Izabella tanárnő végett vetett az eszmecserének:
- Valentin! – szólt rá a fiúra a tanárnő – Most éppen mi az, amit nem tudsz magadban tartani még negyven percig? – kérdezte a fiútól, aki hirtelen felpattant, és fülig érő szájjal belekezdett:
- Iza néni, tessék elképzelni, hogy óriási dolgot tudtam meg!
- Kitalálom! – emelte mutatóujját „Iza néni” – Feltámasztottad Drakula grófot, igaz? – kérdezte unottan.
- Azt még sajnos nem, de már sejtem, hogy mit kell csinálnom! De ehhez egy kis segítségre van szükségem a tanárnőtől!
- Vagy úgy! – sóhajtott Izabella – Szóval most az a játék következik, amiben te kérdezel engem?
- Háááttt…..
- Elég legyen! – förmedt rá a tanárnő – Neked inkább a jelenlegi tananyaggal kéne foglalkoznod, ami cseppet sem Drakula grófról szól! És mivel én tanítom a végzősöket is, így jól tudom, hogy Vlad Tepes a következő években sem fog szerepelni a történelemkönyvekben.
- De Iza néni, én…
- Csend! – próbálkozott, de Valentin nem adta fel.
- Luxemburgi Zsigmond pecsétjével…
- Nem érdekel! – csitította most is, és ekkor már az egész osztály nevetett.
- A pecsét itt van a…
- Ülj le! – parancsolt rá már jóval erélyesebben a tanárnő, és ekkor Valentin kendőzetlen szomorúsággal visszavágta magát a székre.
- Jövő héten annyit Drakulázol, amennyit csak akarsz. Addig bírd ki, kérlek! Hétfőn pedig úgyis a törcsvári kastély mellett táborozunk.
- Tudom – hajtotta le a fejét a fiú – A Drakula tábor.
- Így van! De addig egy szót sem akarok meghallani Karóbahúzó Vladról, világos? – nézett rá szigorúan a tanárnő.
- Világos – csendesedett el bánatosan. Ezt követően a tanárnő tovább írogatott valamit, Kinga pedig kihasználta ezt a kis időt, hogy Valentinnal társalogjon csendesen:
- Mit találtál? – kérdezte kikerekedett szemekkel a fiút.
- Luxemburgi Zsigmond pecsétje itt van nem messze a városban. „Feneketlen tudás” a könyvtár neve. – suttogott.
- „Feneketlen tudás?” – lepődött meg Kinga - Ezt meg honnan veszed?
- A neten olvastam róla.
- Ha ilyesmit feltesznek a netre, ráadásul ilyen névvel, akkor arról már mindenki tudna.
- Akkor nem, ha egy olyan oldalon írnak erről, ahol az utolsó bejegyzés hét évvel ezelőtt történt. Ott már senki nem keresné, ráadásul én is csak véletlenül találtam rá tegnap.
- Na persze! – hitetlenkedett Kinga – És ott pontosan megírták, hogy a „Feneketlen tudás” könyvtárban van a pecsét, mi? – gúnyolódott.
- Háááátttt – vakarta a fejét Valentin – Azt így szó szerint nem, csak annyit, hogy a magyar főváros egyik legvitatottabb antikváriumában található. És ha azt vesszük, hogy előtte pedig Bukarestben volt, az elrejtői nem sokat agyaltak rajta, hogy túl messzire vigyék.
- Szóval nem is igazi könyvtár, csupán antikvárium?
- Vagy… valami olyasmi – vetített a srác – Ilyen régiség… régiségességes cuccok vannak ott.
- Ez butaság – legyintett a lány.
- Nem, ez nem az! Szerinted ki hinné, hogy egy ilyen fontos tárgy kis túlzással a világ szeme előtt van? Aki keresi, biztosan nem ilyen nyilvánvaló helyen kutat utána – lelkesedett a fiú.
- Szerinted „nyilvánvaló” egy Feneketlen tudás nevű hely? Fogadni mernék, hogy száz emberből egy sem hallott róla. Lehet, hogy nem is létezik, csupán valami vicces kedvű „kaland regény imádó” találta ki, és szerkesztett neki egy honlapot.
- Pont ez benne a lényeg! – mosolygott izgatottan a fiú – A pecsét! Drakula gróf! Hát nem érted?
- Jaj, Valentin! Te mindent meg tudsz magyarázni – csóválta a fejét Kinga.
- Elmegyünk holnap délután oda?
- Ezt tényleg komolyan gondolod? – ráncolta szemöldökét a kislány.
- Aha!
- Felejtsd el! Menj egyedül, nekem dolgom van.
- Légyszi!
- Nem!
- Szépen kérlek! – könyörgött a fiú.
- Nem!
- Aztán meghívlak egy hamburgerre! – mondta ki a varázsszót a fiú, majd ezen elgondolkodott Kinga is:
- Hamburgert mondtál? – kérdezte.
- Hamburgert!
- Dupla sajtosat?
- Naná!
- Ám legyen! – nyújtotta jobbját Kinga – Áll az alku!
- Holnap háromkor a buszmegállóban – mosolygott Valentin.
- Ott leszek. Úgyis kell pár könyv a témazáróhoz – győzte meg magát Kinga.
- Azt tudtad, hogy a pecsét valójában színarany, és egy sárkányt ábrázol?
- Valentin! – szólt rá dühösen a tanárnő.
- I… Igen Iza néni?
- Az, hogy te mivel foglalatoskodsz a te dolgod, de mást nem zavarhatsz az órán!
- Elnézést kérek – hajtotta le a fejét ismét.
- Azon már túl vagyunk! – mondta szigorúan Izabella – Fogd a holmid, és menj ki az óráról!
- De én…
- Semmi de! – mondta ellentmondást nem tűrve – A mai órád igazolatlan. Ma is apukád jön érted?
- Igen, tanárnő.
- Helyes! – mondta – Akkor ma beszélgetni fogok vele pár szót!
- Ó, arra semmi szükség! Ne tessék fáradni, majd én elmondom neki, hogy…
- Indulás kifelé! – mutatott az ajtóra a mostanra tényleg nagyon dühös tanárnő.
Lelke mélyén nagyon kedvelte a fiút, de amikor az már túlment egy bizonyos határon, akkor vele sem tett kivételt.
Valentin ezek után feladta a hasztalan próbálkozást, és lógó orral távozott a teremből…
(920 szó a szövegben) (169 olvasás) 
|
[ Vissza: Baggio011 - Bazsó Gábor | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
