:
Anyák napjára (Réka nevében)
Felhőket ha könnyeztet tavasszal az ég
s vigaszul rá felragyog kacagva a Nap,
mint ha vár, mint a vár, biztos-erős hajlék:
mosolyba öltözött áldott, fényes alak;
Vagy mikor csónakod repedés tán vagy lék
rajt' beömlő árral már mélybe ha rántja:
kiemel bajból, óv, megsimítja fejed
életed leghívebb, vigyázó barátja.
Nincsen szó, sem ének, ölelő nevének
megtalált kincs gyanánt mi hűen vallana...
Szellő jár, mosoly kél hitvalló soromon
s visszhangként hallom, amint suttogom: anya.
2005. 04. 13.
(67 szó a szövegben) (886 olvasás)