:
Megy a zsuga, a jó zsuga
stikában,
sitt-kontraktus — s titkon — traktus
likában.
Egyre nyelem, egyre nyerem
a gubát,
kéj-hiszemmel én viszem el
a kupát.
Jó napom van, jó lapom van,
hozsanna!,
és hű hozzám — míg hű hozzám —
Zsuzsanna...
Na, haverok, jó haverok,
szevasztok —
tudom, hogy a hátam mögött
lebasztok.
Tehettek egy szívességet
haverok:
ti vagytok a dunakeszi
balekok.
Cinkelve volt: bizony az volt
a kártya,
kutyaütőknek vagyok a
barátja...
Van már sok pénz, elég pénz a
zsebemben:
ez a legfőbb adu most a
kezemben.
Ha nem gond, hát megpattanok
azonba',
de még előbb csengessetek
halomba!
Viszem máris — cipelem, mit
inam bír:
zsebpénznek sem megvetendő
finanszír.
Köszönöm a, köszönöm az
adományt,
zsebeimbe suvasztom a
rakományt,
fejembe nyomom a gyűrött
kalapom,
majd sötétbe veszik délceg
alakom.
1989.
(87 szó a szövegben) (891 olvasás)
