Cím: adalék Szerző: gomolya - László Csaba (10-23-2011 @ 11:42 pm)
: adalék
(mit szenvedésem telén elém ad a lék...)
Fogcsikaró dallam ha majd lassan koppan, ott van, míg ajkamra varrt parázsként rakódik le dér
ledér csillámlással, kínnal, villám-hámlással, keletlen, nyers vággyal, hogy lelked tárva legyél
már velem vagy mellettem, ha valaha kellettem. Szabadságodra, én intelek, itt hiába alkudsz,
mikor majd felérlek. S te ledérnek bizonyulsz,
vágyamhoz igazodsz, ölsz, tagadsz, viszonyulsz;
s mint bontatlan kőszál, hol szédült szél kószál,
voltam, vagyok, leszek tán szemedben
rég holtan béklyóban, vaslánc-veretben
is dal, mi el nem hal: eskü, hit, akarás és vallás,
dac, ellőtt sors előtt való meg nem hajlás...
Káros, mint a szent város feljebb- és alávalósága,
s hathat vad had adta alkalomig a hatalom-iga:
létezem, énedet mérgezem, épp mint erjed, gerjed, terjed erében, erejében ma az iszlámnak Al-Quds.
2011. 10. 23.
(113 szó a szövegben) (901 olvasás)
|