Cím: napkelte helyett
Szerző: gomolya - László Csaba
(09-16-2019 @ 08:35 am)
:
- Elébem szabták mint konfekciót, oly készre, a véget,
és a kéz, mely holnap rajtunk arat már, ma még vet
konkoly darát, doh-morzsát, s lök hitvány moslékot elénk,
mert nem elég már a hűs sár, amelybe lenyomva telelénk.
- Sivít száj, torok hörög, melyre vak késpengére nyomódik,
hogy megúszom, mint a tótávot át Almáditól Fonyódig,
s csuromvíz magam ott tar, szélmarta homokpadra tart:
megvonva létzilált léptemtől a biztos altalajt.
- Merész e rész, melyen horpadt már az alku marta sáv,
de remélni jobb napot ma pőre-dőre, kajla marhaság –
álmomban sem találom Istent, és ezzel ő is így van tán
tátongó szó megroggyant abroncsa rögporló haladtán.
- Tikkadt tudat mar – fagy-reszkettető, ám megvirágult ág:
testünk pucér, a tett is meztelen, nyers, mint a hús,
melybe vércsobogó árkot váj vad korbács meg a gúzs,
és kény ösztöke terel mind beljebb, míg az én hiánya rág...
zsanér nyakkan
zöld zár kattan
... majd csapot nyit ránk rendíthetetlen felvilágultság.
2019. 09. 16.
(141 szó a szövegben) (106 olvasás) 
|
