:
Ha én rózsa volnék,
szelíd magam adnám:
tüskétlen dalomként
létem virágoznám.
Szólnék örömödről,
(míg rólam az ének)
kibomló kelyhemből
megöntözhetnélek.
Ha én kapu volnék,
zárva dehogy állnék:
koldus, özvegy, árva
hozzám eltaláljék.
Örömem feléjük
sosem kaján, vékony:
szabadon belépnük
lenne ajándékom.
Ha én ablak volnék,
üvegtelen lennék:
be szikrázó napfény
megtöretlen essék.
Felkomorló árnyék
tőlem alant hullna,
szellős szárnnyal tárnék
látást bármi újra.
Ha én utca volnék,
sokirányú lennék:
rajtam baktatóknak
több irányt engednék.
S ha átlóban is még
haladnának léptek –
szabad utat nyitnék
minden teremtménynek.
Ha én zászló volnék,
senkit nem korholnék:
felénekelt strófán
szimbólummá válnék.
Elszegett szövetként
magasztalna ének:
színhármassal egyként
vallnám, mit remélnek.
2022. 03. 07., 11:22
(71 szó a szövegben) (57 olvasás)
