Mint a radar, úgy fogom lelked hangjait,
mert ismerlek téged, tudom a titkaid.

Láttam már bánatot, örömöt arcodon,
elkezdett mondatod bármikor folytatom.

Ismerem milyenek az erek a kezeden,
csókoltam már rajta, a behegedt sebeket.

Mindent tudok rólad és tudsz rólam te is,
ketten hangoltuk fel szívünknek húrjait.

Együtt kisértettük, vallattuk a sorsot,
együtt álmodtunk mi, szebb és jobb holnapot.

Szívemre simultál mint levélre a bélyeg,
itt él és lélegzik bennem egész lényed.

És ahogy most neked, a ma az én vagyok,
Úgy leszel majd nekem te meg a holnapom.