:
Nem te vagy ott, nem is én vagyok,
Szél zörgette meg az ablakot,
Szobámban most a gondolat,
Épít magányból tornyokat.
Azután kinéz az ablakon
És vár téged, vár nagyon.
Itt állok egyedül magamban,
Eső áztatja kint a fákat,
Hiányod bekopog szívemen,
Néma csend üli meg a tájat.
Az esőcseppek csak peregnek,
Lefolynak lassan az ablakon,
Csak állok magamba merülve
És a hiányod most fáj nagyon.
Az eső esik, egyre jobban,
Áznak a bokrok, áznak a fák,
Csak nézem és arra gondolok,
Hogy üres nélküled a világ.
(87 szó a szövegben) (1054 olvasás)