A szívemben hordom kincseim,
Ez minden, mit neked adhatok,
Szerelemmel megírt szavaim,
A lelkemmel vésett mondatok.
Úgy óvtam én neked magamban
Ahogy barlang mélye a csendet,
Most téged is ide zártalak,
Magamnak én így őrizlek meg.
A szívemben, csend és béke van,
Hiába dúl ott kint a világ,
Ahol szeretet, ott élet van
És nem csak nyáron nyílik virág.
Van aki gyűjti az aranyat,
A pénzen vehető kincseket,
Én csak ezeket a szavakat,
Csak ezeket őrzöm meg neked.
Rásimogatom a szívedre,
Lázas homlokú szerelmemet,
Neked adom én most mindenem,
Neked adom az életemet.
Hogyha egyszer eldőlnek a fák,
Akkor majd meghal a szeretet,
Ha a földön arat a halál,
Szavaim életre keltenek.