A fák között keringőt jár a szél,
Az éjszaka már szelíden zokog,
Majd csendesen behunyja a szemét,
Elringatják őt az álomfolyók.

Néma szobámban halkan csörgedez ,
A távolból még hallom hangjait,
Szemeim előtt álmot görget el,
Halk muzsikát, mely lágyan andalít.

Selymes szárnyakon suhan most a hold,
Végig simítja fáradt szememet,
Ágyamra terít bársony takarót,
Szitál rám színezüst permetet.

Ablakom alatt tücsök zenekar,
Játszik apró hegedűk húrjain,
A park fái közt lágyan elsuhan,
Rezegve száll az álom útjain.