Ébredj kedvesem, az ég alja lángban áll,
haragvó szelek a városban járnak már,
harsona zendült fel, most nem a kakas szólt,
meghasadt a mennybolt ezen a hajnalon,
nyújtsd felém a kezed és ne gondolj másra,
fuss velem menekülj, soha ne nézz hátra,
lépteink alatt a csupasz föld megremeg,
utakra fekszenek leomló nagy hegyek,
itt a lábunk alatt már a part is szakad,
kapaszkodj meg bennem és csak rohanj, szaladj,
szaladj a múltért, a jövendő évekért
küzdj velem most tovább, harcolj az életért,
csukd be a szemed és ne gondolj most másra,
fuss velem menekülj, soha ne nézz hátra,
körülöttünk már leborultak a falak,
többé nem állhatsz meg kedvesem, tartsd magad,
szólj ha fáradt vagy, és elviszlek hátamon,
ülhetsz a nyakamban, csünghetsz a vállamon, 
hogyha velem vagy, mindegy milyen sors vár ránk,
leszek veled akár út mellett sóbálvány,
ha nem nézhetünk vissza, mert ez a parancsolat,
az arcomba rejtem el akkor az arcodat, 
mielőtt elpusztulna minden a világon,
elviszlek magammal mint utolsó virágot.