Ha szerelmünk egyszer köddé vált,
és te nem látod, hogy könnyezem,
nem jössz el hozzám többé már,
hogy öledbe hajtsam ősz fejem.

Tépett madárként ha tollam száll,
ki köti be rajtam a sebeket,
kinek mondhatom el ami fáj? -
amikor neked már nem lehet.

Ha sárgul a lomb, és sír a nyár,
hullanak az őszi levelek,
csak állok magamban mint a fák,
és az eltűnt időt keresem.