:
A napjaink oly gyorsan szaladnak,
jó lenne még maradni kedvesem,
a szemünkbe írni a szavakat,
és átölelni egymást csendesen.
Szívünkben itt az összes tavaszunk,
minden avarillatú szelíd ősz,
olyanok lennénk újra mi magunk,
amikor még nem mértük az időt.
Fiatalok voltunk és szépek,
ragyogtunk ahogy tükörben a nap,
nézd, ezen a megsárgult képen,
virágok nyílnak lábaink alatt.
Most tél van, hó szitál fejünkre,
egyre gyengébb mind a két karunk,
de ha összekulcsoljuk kezünket,
ketten együtt még erősek vagyunk.
Gyere ülj le, pihenj meg mellettem,
terítsd a vállamra hajadat,
álmodjuk együtt vissza még egyszer,
azokat a rég elmúlt nyarakat.
(87 szó a szövegben) (1033 olvasás)