:
Féltelek téged, olyan csendes vagy
és szelíd, mint az alkony esti szél,
szántalak amikor néztelek ma,
mint éhező koldust ki enni kér.
Te nem tudsz semmi mást, csak szeretni,
nem tanultad még ki a bűnöket,
mindig csak a jót szoktad keresni,
nem ismered mi az a gyűlölet.
Pedig gyenge vagy, s annyira kicsi,
hogy elférsz akár a tenyeremben,
mégis a mai napig tudsz hinni,
a világban és az emberekben.
Lehet mások ki fognak nevetni,
de te maradjál csak mindig ilyen,
tegyél egy kicsit jobbá engem is,
dobogj még nekem csendesen, szívem.
(91 szó a szövegben) (903 olvasás)
