A fejre állt mese

Valami tévedés lesz,
Ez a mese vége,
Üzemzavar biztosan,
Álljanak csak félre,

Megnézem én mindjárt,
Javítok is rajta,
De egy-két olvasónk,
Így is olvashatja:

Aki meg nem hiszi,
Járjon csak utána,
Együtt dödölléztek,
Nem kutyafuttába’.

A hangverseny végén,
Jobb körökben szokás,
Kezdetét vette, az
Önfeledt csaholás.

Négy manccsal tapsoltak,
Átlósan is tudták,
Szőrük felborzolva,
Körbe ugrándozták.

„Ahogy ma vonyított,
Nem vonyít úgy senki”,
A Hold is nagyot nézett,
Na így kell énekelni.

A mi hősünk Kormi,
Új dallal is készült,
Annyit gyakorolta,
Majdnem beleőszült,

Összegyűltek szépen,
Kuvaszok és tacskók,
Előkelő pincsik és
Utcai csavargók,

A fellépés a téren,
Épp teliholdra esett,
Szabadtéri színpad,
Jegyet nem is szedtek,

Kifundálta gyorsan,
Csavaros az esze,
Koncertet fog adni,
Lehet lesz lemeze,

Azon törte fejét,
Közönséget szerez,
Az ól előtt már nem dalol,
Mert csöpögős az eresz,

Minden éjjel tréning,
Skálázott is sokat,
Kendő, nyakörv helyett,
S ugatta a Holdat.

Kormi labrador volt,
A fekete fajtából,
Törzskönyvezett, régi,
Énekes családból.

Volt egy híres dalnok,
Torka helyén gyémánt,
Lepipált sok ebugatta,
Tenort és sok szopránt.

Rendbe tettem most már,
Meg van az eleje,
Akit még érdekel,
Hallgasson csak bele,

Még is csak úgy illik,
Az első versszak jöjjön,
A cím után ott kezdjük el,
S ne a Happy Enddel rögtön

(Kormi, a híres dalnok)

Volt egy híres dalnok,
Torka helyén gyémánt,
Lepipált sok ebugatta,
Tenort és sok szopránt.

Kormi labrador volt,
A fekete fajtából,
Törzskönyvezett, régi,
Énekes családból.

Minden éjjel tréning,
Skálázott is sokat,
Kendő, nyakörv helyett,
S ugatta a Holdat.

Azon törte fejét,
Közönséget szerez,
Az ól előtt már nem dalol,
Mert csöpögős az eresz.

Kifundálta gyorsan,
Csavaros az esze,
Koncertet fog adni,
Lehet lesz lemeze.

A fellépés a téren,
Épp teliholdra esett,
Szabadtéri színpad,
Jegyet nem is szedtek.

Összegyűltek szépen,
Kuvaszok és tacskók,
Előkelő pincsik és
Utcai csavargók.

A mi hősünk Kormi,
Új dallal is készült,
Annyit gyakorolta,
Majdnem beleőszült.

„Ahogy ma vonyított,
Nem vonyít úgy senki”,
A Hold is nagyot nézett,
Na így kell énekelni.

Négy manccsal tapsoltak,
Átlósan is tudták,
Szőrük felborzolva,
Körbe ugrándozták.

A hangverseny végén,
Jobb körökben szokás,
Kezdetét vette, az
Önfeledt csaholás.

Aki meg nem hiszi,
Járjon csak utána,
Együtt dödölléztek,
Nem kutyafuttába’.