A Pofozógép

Ez a dolog velem történt,
Öt éves lehettem,
A mandulám bepipult,
Ágynak kellett esnem.

Én, aki a mumpszot,
Fél kézzel legyűrtem,
A torkomban a gombócokat,
Csak nehezen tűrtem.

Elvittek egy helyre,
Mert nem segít már semmi,
Fehér köpeny, nagy szemüveg:
„Ki kell onnan venni!”

Mit tehettem, befektettek,
Nem szólhattam szót se,
Kikapja a pingponglabdát,
S nem ad mást helyette.

Belementem, egye fene,
Biztos jobban tudja,
Búcsút vettem mindkettőtől,
Mert sose látom újra.

A nagy meccs előtt,
Éjszakánként el-elpityeredtem,
Gyáva dolog belátom én,
De ott nem szerettem,

Idegen volt minden ablak,
Idegen az ágy is,
Tíz idegen szuszogott ott,
S ott volt még a láz is,

Egyszer csak a szembe ajtó,
Kivágódott sarkig,
Lázmérő és széles csípő,
Jön felém és szólít,

Hogyha a szám még egyszer
Sírásra legörbül,
Bejön majd a Pofozógép,
S a fülem bele zöldül,

Csendben is maradtam,
Pisszenni sem mertem,
Álmomban a nagy Pofozó,
Ott állt épp mellettem,

Úgy képzeltem gurul,
Van vagy öt kereke,
Ezüst színe csillog,
Lendül nagy tenyere,

Nem volt már velem baj,
Még két napot töltöttem,
A pofoncsapkodástól,
Igen berezeltem.