Ima az álmokhoz

Édes álmok, hozzátok szólok,
Füleljetek, most mind, ti mind kikkel küszködöm,
Összegyűrt eszméletem míg röpít,
Hogy bánatom is fele rész boldogság,
Örömöm is fele rész keserűség.
Szigorú mesterem ő, eldob,
Hogy fél szárnyam törjön,
S újból és újból kinőjön aztán,
A megszokhatatlanság játékszere vagyok,
Ugyanígy az unalom papírhajója.

Édes álmok! Vegyetek körbe engem,
Ismételjetek meg, ne lankadjak e mértani pontosságú
Önzés és milliméterre kiszámolt embertelenség
Mindennapossága és pusztító járványfertőzése között.
Adjatok erőt, ha kölcsönbe is,
Ha az életemet is kell zálogba adnom,
Ha bizonnyal a téboly vár e vesszőfutás végén,
Nem nagy ár, nekem megéri titeket látnom,
Hiszen könnyű lesz a lelkem, szívem kapcsai engednek
És szikrázó, csillagos ég borul fölém általatok.