fohász

Nagy, rozzant kocsma a világ.
Füstbe veszett, asztalborult
Sarokban ülünk.

Ó ti tisztesség dolgában járatlanok,
Önzetlenségben ártatlanok,
Emberség ügyében ámuldozók, 
Ti vadságról, gazságról sokat tudók.

Ó ti hangosan, harcosan átkozódók,
Vadságról, gazságról sokat tudók,
Gyengékről kéretlen árulkodók,
Ti félelmet, vészterhet nekünk hozók.

Ó ti, mindenünk mérgesen számolgatók,
Naponta, óránként megváltozók,
Gyengékről kéretlen árulkodók,
Ti vadságról, gazságról sokat tudók:

KEGYELMEZZETEK!