A nagy étvágyú horognyelő

 Hogy, hol volt,
Hol nem volt,
Ma sem tudja senki,
Aki nem volt ott,
Könnyen elfelejti,
Aki nem látta,
Nem emlékszik rája,
Maga volt bizony
A világ csodája.

Mi történt
Pontosan,
Nincs ki elmesélje,
Én is futólag
Hallottam felőle,
Fél fülem nem sok,
S rekedt volt a hangja,
Annak ki néha
El-elmondogatta.

Úgy kezdte
Asszem’el
Száz éve is van már,
Pitymallat előtt
Mikor éhes hal jár,
Zsákmányban bízva,
Horgát mind kifente,
Tucatnyi horgász,
Indult nagy sietve.

A tóra
Mentek ők,
Hogy melyikre mindegy,
Vagy ezerféle
Változat keringett
Úszót vizsgálta,
Zsinórt feszítette
Mindegyik, szemét
A vízre szegezte.

Először
Egy kapás,
Aztán jött a többi,
Eltűnt a horog
Van, ki ma sem érti,
Megette mindet,
Egy óriás harcsa,
Éhes volt nagyon,
Pödörödött bajsza.

Mind aki
Csak ott volt
Nagy fogású horgász,
Volt, ki felhagyott,
Azóta lett rákász,
S lehet még ma is
Úszkál az a harcsa,
S kukaccal együtt
Horgod leharapja.