Miska bohóc

Elmondom én máris,
Nem lesz hosszú mese,
Még mielőtt más is
Erre vetemedne.

Van egy bohóc: Miska,
Alig bír magával,
Rossz meséjét fúja,
Folyton azzal házal.

Éppen csak becsenget
És már el is kezdi,
Krumpliorra edzett,
Komolyan kell venni.

Sosem kérdezi meg,
Hallottátok-e már?
Bele is vág menten,
Ő biz’ ugyan nem vár.

Leül az ágyszélre,
Fölrakja a lábát,
S ennek tetejébe
Nem is kapcsol lámpát.

Bizony mondom nektek,
Ne nyissatok ajtót,
Tanácsolok egyet:
Mondassatok jelszót!

De miért féltelek,
Tieteket én tőle?
Joggal kérdezitek,
Nincs, csak egy meséje!

Miután csak rövid,
Pár mondat a mese,
Újrakezdi mindig,
Tekergeti egyre.

Így hát nagyon ócska,
Mindenki már unja,
Összes hallgatója,
Rég kívülről tudja.

Elárultam nektek,
S hogyha odaérne
Óvatosak lesztek
Nem vezet majd félre.

Mondjátok, hogy régi
Lejárt már a lemez
Jobb, ha lecseréli,
S új meséket szerez.

Ne búsuljon azért,
Ne lógjon az orra,
Tanuljon új mesét,
S eljöhet majd újra.